Rösch Frigyes (1832. január 8., Reutlingen, Németország – 1923. augusztus 10., Merény) a soproni főreáliskola kiemelkedő tanára, a magyar torna- és tűzoltómozgalom úttörő alakja, Sopron város díszpolgára.
Tanulmányait szülővárosában és Stuttgartban végezte, majd fiatalon reáliskolai tanárként tevékenykedett német városokban. 1853-ban a Vas megyei Felsőlövőre került, ahol középiskolai tanárként, később tanítóképző intézeti igazgatóként dolgozott.
1868-tól a soproni főreáliskolában tanított, ahol tíz különböző szakterületen oktatott, és jelentős szerepet vállalt az intézmény életében. Nevéhez fűződik az első magyar torna- és tűzoltóegylet, a Soproni Torna- és Tűzoltó Egyesület megalapítása 1866-ban, valamint az ország első tornacsarnokának megépítése a soproni Papréten 1867-ben.
Rösch Frigyes a testnevelés és a tűzvédelem terén is maradandót alkotott. 1868-ban egyesületi zenekart szervezett, amely 1875-ig működött. Kezdeményezésére 1868 októberétől a soproni színház biztonságára állandó tűzőrség ügyelt. Az ő érdeme, hogy 1874-ben Sopronban rendezték meg a II. magyar országos tűzoltóünnepet. Ferenc József 1887-ben koronás aranyérdemkereszttel tüntette ki, majd 1906-ban megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét is.
1911-ben Sopron város díszpolgárává választották. Ugyanebben az évben leköszönt a tényleges főparancsnoki tisztségről, de élete végéig viselte a tiszteletbeli főparancsnoki címet. 1923. augusztus 10-én, 91 éves korában hunyt el a felvidéki Merényben.
Emlékét Sopronban több helyen is őrzik: a tűzoltólaktanyát róla nevezték el, az épület udvarán mellszobra áll, és egykori lakóházán, az Új utca 13. szám alatt emléktábla található. 2007-ben a Széchenyi István Gimnázium Templom utcai bejáratánál is emléktáblát és domborművet avattak tiszteletére.
Felhasznált források:
Dr. Baranyai Lenke: Az utolsó nárciszok című könyvében így ír róla:
Rösch Frigyes (1832−1923) a Sopronért munkálkodó európai
(iskolánkban 1868−1884)
Az iskola- és egyúttal a várostörténet nagy alakja, aki a kezdetektől fogva tanított intézetünkben. A németországi születésű (Reutling, Baden-Württemberg tartomány) ifjú reáliskolát végzett, majd a stuttgarti egyete- men szerzett diplomát, és utána reáliskolákban tanított. 1859-ben került a német tannyelvű soproni főreáliskolába a sokoldalú tanár. Családi életéről keveset, társadalmi tevékenységéről, amely hamarosan túlmutatott az intézmény keretein, annál többet tudunk.
Az egyesületszervező R.F. 1863-ban kezdeményezte egy Torna és Tűzoltó Egyesület felállítását, hiszen a város polgárainak érdeke a házaikat, erdeiket veszélyeztető tűzesetek megfékezése. A szokatlan kettőst azzal indokolta, hogy „jó tűzoltó csak jó tornász lehet”, hiszen az erőnlét, a jó fizikai felkészültség elengedhetetlen a fontos tevékenységhez. A terv megvalósítása a Helytartótanács elutasítása miatt néhány évet váratott magára. Az iskolán kívüli testedzés addig a főreáliskola udvarán folyt, hidegebb időben pedig az evangélikus templom tornyának építésekor felhúzott sátor, a „Bauhütte” szolgálta a testedzőket. Végül 1866-ban megalakult a Soproni Torna- és Tűzoltó Egyesület, amelynek a tagja volt, többek között, dr. Kánya József, Lähne Frigyes, Seltenhoffer Frigyes és Storno Ferenc is. Az egyesület építette fel 1867-ben hazánk első tornacsarnokát a Papréten. A hozzá vezető utca ma is a Torna utca nevet viseli.
A hagyományos alapítási és karácsonyfa ünnepség mellett farsangkor tűzoltó bált, húshagyó kedden pedig tornász bált rendezett az egyesület. A tűzoltó gyakorlatokat iskolánkban tartották.
Három év múlva már 10 megye 400 községének képviselőinek tartott előadást, és kezdeményezte az Országos Tűzoltószövetség megalakulását, amely 1870-ben létre is jött Pesten. Elnöke gróf Cziráky Béla megyénkbeli birtokos lett. Az alapító, RF. pedig szervező munkájáért 1887-ben Koronás Érdemkeresztet kapott.
A tanár Rösch Frigyes szüntelenül képezte magát, az eredeti szakja, a matematika és geometria mellé, rajz- és tornatanári képesítést is szerzett. Az ipari iskolában is tanított, többek között Salamin Leóval dr. Wallner Ignáccal, Kárpáti Károllyal és Hauser Károllyal együtt.
1906-ban, a Tűzoltó Egyesület fennállásának 40. évfordulója alkalmából megkapta a Ferenc József-rend lovagja címet. Munkájában ekkor már Roth Gyula segítette. 1910-ben az idős tanár lemondott egyesületi elnöki címéről. Tevékenységéért elnyerte a város díszpolgára címet. Helyére Zügn Nándor erdőmester, később Schneider Frigyes, majd Zepkó Ferenc lépett.
A bajtárs Rösch Frigyes hamarosan a megalakulás után kezdeményezte egy segélypénztár felállítását, amelybe az alapot a báli bevételek, a gyarapodást pedig az önkéntes adományok jelentették. A pénztár a tűzoltó munka során megsérült, vagy megbetegedett tagokat segélyezte.
Az emberbarát R.F. a körön kívüli beteg emberekre is gondolt, és a tűzoltóságon belül szervezett egy mentő alosztályt. Eleinte fa építménnyel borított lovas szekér, 1904-től mentőautó szállította orvoshoz a betegeket.
Az első világháború idején a hadikórházak betegeinek a szállításában is közreműködött az egyesület. A háború és a forradalmak után ínséges napok következtek. Nemes tanár elődünk 1920-ban 2000 koronával egy népkonyha alapítványt hozott létre.
Az idős, egyedül élő R.F. 1920 őszén fiához Ózdra költözött.
Néhány év múlva, 91 éves korában távozott az élők sorából. Az Ózdtól nem messze fekvő német (soltész) alapítású, a trianoni békét követően Szlovákiához került bányavárosban, Merényben hunyt el rokonainál.
A Soproni Magyar Állami Főreáliskola 1896-os évkönyvében a következők olvashatóak róla:
Rösch Frigyes,
kinek neve nemcsak városunk és megyénk határain belül, hanem országszerte is ismeretes, mint olyan egyéniség, aki hervadhatatlan babért szerzett magának a torna- és tűzoltóügynek hazánkban való meghonosításával és fejlesztésével.
Született 1832-ben január 8-án Reutlingenben, Württemberg királyságban. A főreáliskolát szülővárosában végezte; tanulmányait folytatta a stuttgarti műegyetemen, hogy magát reáliskolai tanárnak kiképezze. Első államvizsgálatát 1851-ben tette le és a Neuffen-i, Nürtingen-i és Esslingen-i reáliskolán nyert alkalmazást. 1853-ban Felső-Lövőre jött tanárnak. 1857-ben letette Bécsben főreáliskolákra szóló tanképesítő vizsgálatát a mennyiségtanból és fizikából. 1859-ben meghívatott a soproni evangélikus alreáliskolához. Ez időtől fogva működött Sopronban egész nyugdíjaztatásáig: 1884. évi augusztus haváig. Szolgálati ideje kiterjed tehát 31 esztendőre.
Eltekintve ama kiváló buzgóságtól és ritka ügyszeretetétől, mellyel hosszú tanári pályáján kötelességeit mindenkor lelkiismeretesen teljesíteni igyekezett: nagy nevet szerzett ő magának sokoldalú közhasznú tevékenységével is. A tornatanítás meghonosítása, tűzoltóegyesületek alapítása által úttörőjévé vált eme két fontos intézmény elterjedésének és virágzásának hazánkban. 1863-ban saját neve és vezetése alatt ingyenes tornaiskolát nyitott városunkban az ifjúság számára. 1866-ban megalapította a soproni Torna- és Tűzoltóegyesületet, és részvényekre szép tornacsarnokot emelt, mely 1867-ben szeptember 22-én ünnepélyesen meg is nyittatott. Az iskolai tornászaton kívül ápolta az egyesületi tornaoktatást is, melyben felnőttek vettek részt. Hosszabb ideig ennek is ő volt vezető tanára. 1871-ben a tornászati osztály dísz-szónokává, illetve elnökévé lett és az maradt 1891-ig, amikor a Tornaegyesület tiszteletbeli elnökévé választatott meg, erről díszoklevelet is kapott. A tornászattal egyidejűleg s vele kapcsolatosan a tűzoltó-ügynek is szentelte erejét, idejét Rösch Frigyes. A soproni tűzoltók 1866-ban tartották első nyilvános díszgyakorlatukat az ő vezetése alatt. Azóta, tehát 30 éve szakadatlanul és rendkívüli odaadással szolgálja e nemes intézményt, mint annak főparancsnoka. Az országos tűzoltó-szövetség 1870-ben Budapesten tartott alakuló gyűlésének elnökévé lőn. Azóta pedig folyton tagja az országos bizottságnak, s mint ilyen az összes eddig megtartott, számára nézve 12 tűzoltó-ünnepélyen vett részt. Ő volt indítványozója és megteremtője 1886-ban a Sopronmegyei tűzoltó-szövetségnek, melynek azóta buzgó, tevékeny elnöke. Az általa magyar és német nyelven írt és kiadott szakbeli műveket: „A tűzoltóság kézi könyve” (1869) és „A tűzoltóság kis városokban és községekben” címűeket (1878) a magyar királyi Belügyminisztérium megvételre ajánlotta az illető köröknek és parancsnokságoknak. 1887-ben Őfelsége a tűzoltó-ügy terén szerzett bokros érdemei elismeréséül a korona arany érdemkeresztjével tüntette ki. Egyéb kitüntetései: A győri tűzoltó egyesület tiszteletbeli főparancsnoka, a kismartoni, kópházi, nagymartoni, temesvári és leobschützi (Sziléziában) tűzoltó egyesületeknek, a soproni „Liederkranz”, „Férfidalkör” és a Hadastyánok egyesületének tiszteletbeli tagja.
Közhasznú tevékenysége nemcsak a torna- és tűzoltó-ügyre terjed ki. 1873-ban a Takarék- és kölcsönegyesület igazgató tanácsának tagjává lőn, s azóta mint a könyvellendőri bizottság jegyzője sok elismerésben részesült e téren is. Az evangélikus konventnek régóta presbitere, 1891 óta a Sopron-városi Köztörvényhatósági bizottságnak választott tagja, s mint ilyen kiterjeszti lankadatlan tevékenységét városunk majdnem összes közügyeire. 1888 óta a soproni Magán-ápolda igazgatója, az első soproni Népkonyha-egyesület jegyzője és pénztári ellenőre, a Bortermelők szövetkezetének aligazgatója, a Szépítő egyesület és a Löver-bizottság biz. tagja: mind oly állások, melyekben az ő komoly és lelkes munkássága a közügy felvirágzásának előmozdítására szolgál.
És ami legbámulatosabb, az a szívósság és kitartás, mely jellemzi ma, életének 63-ik évében éppúgy, mint élte tavaszán és delén. Ma is minden idejét, erejét a közjónak szenteli, annak él, azért lelkesül és dolgozik körömszakadtáig. Nem csoda, hogy polgártársai őszinte tisztelete, szeretete és elismerése kíséri áldásos működését."
(https://www.soproniszig.hu/sites/default/files/fajlok/evkonyvek/1896-1896-evkonyv.pdf; 243-245. o.)
