Hagyományaink

A Soproni Széchenyi István Gimnázium intézményi stratégiájának és közösségi identitásának közös nevezőjében a hagyomány, a modernitás, az összefogás, az erőösszpontosítás („középesülés”) fogalmai állnak. Mivel az iskola a Gróf Úr nevét viseli, a stratégia és az identitás kulcsszavai Széchenyi szellemi örökségének kulcsszavaira építenek.

• Minden év szeptember 21-ét közel eső szombaton „széchenyista fogadalom” rendezvényt tartunk. A rendezvényen a beérkező 7. és 9. évfolyam tanulói 5 helyszínen – a., Mauzóleum, b., temetőkert, mint az emlékezés színtere, c., a Mauzóleum mögötti „kettős kereszt” sövény által behatárolt terület, d., a Mauzóleum bejárata előtti járda, e., a Széchényi család szarkofágszerű síremléke melletti terület – körforgásszerűen vesznek részt a foglalkozásokon végzős kortárssegítők iránymutatásával. A program végén a diákok ünnepélyes fogadalmat tesznek a nagycenki Széchenyi Mauzóleum kertjében, majd megkoszorúzzák a nagycenki Széchenyi szobrot.
• A szeptember 21-i munkanapon – ha az munkaszüneti napra esik, akkor az előző munkanapon – a 10. évfolyam diákjai megkoszorúzzák Széchenyi István iskolánkban található mellszobrát és a Széchenyi téri szobrot. A 11. évfolyam emlékműsort állít össze, és azt előadja az iskolarádión keresztül.
• Minden év tavaszán a 11. évfolyamosok számára Széchenyi-vetélkedőt rendezünk.
• Minden év áprilisában rendezzük meg a Civilizátor projektnapot. A civilizátor projektnap Széchenyi István szellemi örökségéről és azokról a széchenyistákról szól, akik fogadalmat tettek, hogy ezt az örökséget továbbviszik. Ugyanakkor e nap alapfilozófiája az, hogy nem Széchenyi Istvánt kell követni, hanem azt, amit ő is követett! Így a diákoknak nem a történelmi és egyéb tárgyi tudásukról kell számot adniuk, hanem kreativitásukról, problémamegoldó képességeikről, összefogó és erőösszpontosító képességeikről, vagyis arról, hogy a meglévő, működő kulturális és tudáselemeket hogyan lehet a leg­op­ti­má­lisab­ban kapcsolati hálóba helyezni a fejlődés érdekében. Ezen a napon minden széchenyista évfolyamokra lebontva olyan tevékenységet folytat, amely kapcsolódik ugyan lazán Széchenyi Istvánhoz, de minden tanuló megpróbál maga is Széchenyi Istvánként gondolkozni szűkebb és tágabb környezetéről, és „civilizátor”-ként fellépve meg­vál­toz­tat­ni azt. A projektnap a 24 órás vetélkedők logikája szerint zajlik, ez azt jelenti, hogy a diá­koknak adott időintervallum alatt kell elkészíteniük valamilyen produktumot (tárgyat, kiadványt, terméket, felülnézeti térképet, makettet, szobrot, installációt, standot, stb.) azokból az anyagokból, amelyeket a program kezdetére magukkal hoztak.
• A végzősök az utolsó tanítási napjukon megkoszorúzzák iskolánkban a Széchenyi István-mellszobrot, a ballagás napján pedig az ünnepség a Széchenyi téri szobornál koszorúzással és a Szózat közös éneklésével ér véget.
• A Soproni Széchenyi István Gimnázium közössége rendhagyó előadássorozatot szervez tanévenként „Széchenyi Casino avagy felvilágosító töredékek a világról széchenyista szemmel” címmel. Az iskola egykori diákjai tartanak – havonta egyszer szerdán délutánonként – előadást az intézmény dísztermében. A program szabadegyetemi jelleggel működik. A változatos témájú előadásokat kötetlen beszélgetések zárják le. A „Széchenyi Casino”-ba egyrészt az egykori és a jelenlegi széchenyista diákok, másrészt a város polgárai vesznek részt.

Kezdeményezésünk lényegi felismerése, hogy a soproni identitás megerősítése és mélyítése a soproni polgárokban kitüntetett feladatunk.

Gróf Széchenyi István „soproni lábnyoma” hatalmas felelősséget jelent minden „Civitas Fide­lissima” lakos számára. Nekünk, utódoknak nem lehet más utunk, mint e hatalmas vállalkozást tovább folytatni, új tartalmakkal gazdagítani, és közben őseink által ránk hagyományozott közösségi értékiránytűnk elemeit folyamatosan fenntartani (kíváncsiság, érdeklődés, tanulás szeretete, hitelesség, őszinteség, társas intelligencia, szerénység, hála, humor).

„A régi kornak jobb hagyományira
épít az ember friss leleményeket”

– szól a kinyilatkoztatás bölcs hangján Verseghy Ferenc. Mondandóm kapcsán azonban szentenciája zavarba ejt: Iskolám hagyományairól gondolkodom, és jól felépített, veretes mondata azonnal darabjaira hullik. Ahogy boncolgatom, nemcsak az zavar, hogy milyen nehéz is megragadni a „jobb hagyomány” mibenlétét, hanem az is, hogy a „régi kor”-t szinte lehetetlen konkrét idővel behelyettesíteni. Egyéves hagyomány még nem hagyomány?... és a kétéves már igen?... vagy csak a tíz-, a százéves hagyományok az igaziak? Aztán az is eszembe jut, hogy az elmúlt három évtizedben, amióta itt tanítok, hányszor voltam magam is tanúja olyan „friss lelemények” gyors meggyökerezésének, amelyek nem építettek előzményekre, de szinte a semmiből születtek.

A jobb hagyomány természetesen nem csupán az idő függvénye. Bár patinát kap az évek múlásától, de igazi értékét az újabb és újabb nemzedékek által való átélhetősége adja. Azt tapasztalom, hogy a Széchenyi gimnázium ma élő tradíciói ilyenek.

Megpróbálom szinte filmszerűen végigpörgetni magamban, hogy egy ide jelentkező diák milyen hagyományok tanúja és részese lehet „széchenyis” évei alatt. A felvillanó képek egy tanév kronológiáját követik, és örömmel fedezem fel rögtön a véletlen szülte megkapó dramaturgiát: a film első és utolsó képének egymásba kapcsolódását..

Október eleje. Fecskeavatás. Az augusztus végi "fecsketáborba" való berepülés után ez "fecskéink” első igazi szárnypróbálgatása. Nagy várakozással készülnek rá, mégis a rendező osztály szórakozik legjobban a vicces próbatételeken. Talán azért, mert ők is egykor nagy várakozással készültek, és akkor is a rendezők érezték legjobban magukat...

December. Az adventi koszorúk már a tanári asztalokon.... Karácsonyi vásár, az ajándékok bolhapiaca… Fogy a tea és a szülők süteményei… Karácsonyi dalok az órákon… Templomi hangverseny, a kisded dicsérete száll... És itt a szünet!

Január. „Széchenyi-kék” szalagok kerülnek fel a hajtókákra. Hibáinkon nevetünk a tanárparódiákkal szembesülve... Koccintások, és szalagavatói jókívánságok. „Majd az érettségin...” És végzős diákjaink szemén átfut a gond a pohárköszöntők alatt.

Lázas készülődés, hirdetmények jelennek meg az iskola folyosóin, tanárok járnak be titkos esti próbákra: közeledik a Diáknap… Telt ház a nézőtéren, produkciók és vetélkedés a színpadon. Egy-egy osztályról most derül ki, hogy nem csak osztálytársai, de társai is egymásnak… Aztán visongás, taps: Tanárok produkálják magukat, és megszületnek az új legendák, az új szállóigék az elkövetkezendő iskolai hétköznapokra…

Az iskolabál... A Széchenyi bálja... Itt vannak a legszínvonalasabb táncbemutatók... Jó mozgású fiúk, szép lányok... És a ceremónia sem utolsó: Diáklányok kötik fel a széles szalagot az igazgató úr vállára – a szín: természetesen „Széchenyi-kék” -, hivatalos megnyitó, tanár-diák keringő... tánc, tánc, tánc.

Február. Szülői bál. A dolgos előkészítés utáni fénypont. Egyveleg a diáknapi produkciókból most előkelő báli környezetben… Remek vacsora… Tombola, tánc, csevegés…

Március. Nemzeti ünnep… A műsor alatt egyenruhás diákok illetődnek meg azon, hogy milyen tehetséges szereplők kerülnek ki minden évben közülük…

Április vége, május eleje. Csak az ablakokban elhelyezett gyertyák világítják meg az esti udvart… Gyertyák az egymás után érkező végzős osztályok kezében is… Gitár szól, búcsúének száll, hogy a tanárok fülükbe, szívükbe fogadhassák azt a nyitott ablakok mögött… Pogácsás vendéglátás…

Virágszirmok hullanak. Dallal keverednek a levegőben… Itt a szívünket leginkább megkörnyékező pillanat. A ballagás előtti nap ötödik tanórája után: Az ablakokban mi, az itt maradók – az udvaron ők, az eltávozók... Most mindannyiunknak szól a szerenád, hozzánk simul a hangja, és mi tekintetünkkel simogatunk vissza, egytől egyig minden ismerős arcon.

A filmszerűen felvillanó képek nyomán még egy gondolatra jutok. A „jobb hagyomány” egy másik jellemzője az lehet, hogy azt az ember egy közösségre vonatkoztatva sajátosnak és jellemzőnek érzi. A hagyománynak nemcsak összetartó ereje van, de el is különít abban az értelemben, hogy megkülönböztet más csoportoktól: a csak a miénk - érzését kelti fel. És ennek az érzésnek a mélyét kutatva nem önzőségre bukkanunk, hanem büszkeségre.

„Kisded makkbul idővel termő tölgyfa lesz, ha jól gondozzák.”
(gróf Széchenyi István)

A liget 2023. április 17-én a birtokbavétel előtt és a 11.D osztály előkészítő munkája alatt.

A Széchenyi tölgyfaliget abból az alkalomból létesült 2023. április 22-én, hogy emléket állítson a Soproni Széchenyi István Gimnázium 100 éves jubileumának, amelynek kapcsán az intézmény a 2022-2023-as tanévében azt ünnepelte, hogy a gimnázium 1922-ben vette fel a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István nevét. Az esemény során a végzős diákok 100 darab facsemetét ültettek el a jubileum szimbólumaként.

A liget ötletével, a megemlékezés mellett, az intézmény szeretett volna illeszkedni az iskola fenntarthatóságra nevelési tevékenységébe, amelynek keretében és melynek köszönhetően az intézmény korábban elnyerte az „Ökoiskola” címet. Ezzel egy olyan hagyományt indított el, melynek során azt szerették volna, ha a gimnáziumot elhagyó diákok minden évben az elültetett facsemetéken keresztül nyomot hagynak az utánuk következő generációk számára, így jelképezve az őrségváltást az egyes generációk között. Így minden végzős osztály az elkövetkező években egy-egy facsemetével gazdagítja a liget állományát. A gimnáziumban maradó diákok pedig, felelősséget vállalva a csemeték, illetve a terület utógondozásáért, felkészülnek arra a pillanatra, amikor már ők is elültethetik a saját csemetéiket.

A liget megvalósításában már a kezdetektől partneri kezet és hathatós támogatást nyújtott a TAEG Zrt., mely támogatás nélkül ez az elképzelés nem valósulhatott volna meg.

Az ünnepélyes avatásra 2023. április 22-én került sor, melyen jelen voltak Farkas Gábor, a gimnázium igazgatója, Tóth Gyula a liget projekt gondozója, a végzős osztályok osztályfőnökei, az intézmény 2023-ban végzős diákjai (lásd lejjebb), illetve a Tanulmányi Erdőgazdaság (TAEG Zrt.) képviseletében dr. Sándor Gyula vezérigazgató és a TAEG munkatársai. Az avatáson sorra kerülő faültetés előkészítésében részt vettek a gimnázium 11.D osztályának diákjai, Egész Tamás tanár úr vezetésével. Köszönet illeti még dr. Somogyi tanárnőt az előkészítésben nyújtott segítségéért, illetve Horváth Rita tanárnőt, aki az információs táblán található költemény szerzője.

„A hűség mint halhatatlan liget,
az idő mindent eltűrő erő
omlik a létre a lágy nyugalom.
Nincs hely e világban ahová nem tartozom.
A mindenség az otthonom.

Többnek hittem az álmunkat,
a liget, mint papíron a tinta megmarad…
csak mi tűnünk el nyomtalan.”

(Horváth Rita)

Kérünk minden erdő-, és környezetét szerető polgárt, hogy a ligetet óvja, hogy a következő generációk is gyönyörködhessenek benne! Köszönjük!

a Soproni Széchenyi István Gimnázium közössége

A ligetet 2023-ban létrehozó osztályok: