1941. május 23-án született Sopronban. Édesapja, Szakál Ede Sopronban a Városi Tanács Műszaki Osztályán építészmérnök volt nyugdíjazásáig, később főmérnökként dolgozott. Édesanyja, az akkori soproni Ingatlankezelő Vállalatnál mint adminisztrátor dolgozott. Péter fiuk rajzkészsége, precizitása, a számok iránti érdeklődése a szülőktől ered.
Általános iskolai tanulmányait 1947 és 1955 között az állandóan változó iskolaszervezések, körzetesítések miatt több iskolában végezte, de mindegyiket kitűnő eredménnyel zárta.
Gyönyörű bizonyítvánnyal érkezett a Soproni Széchenyi István Gimnáziumba, ahol 1955 és 1959 között tartalmas középiskolai éveit töltötte. Tanárai példamutató munkája és emberséges magatartása indította arra, hogy a pedagógusi pályát élethivatásul válassza. Érettségi vizsgáját is kitűnő eredménnyel tette le.
A sikeres felvételi vizsgák után elsők között nyert felvételt Szegedre, a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika-fizika szakára. Hamar bekapcsolódott a Tudományos Diákkör munkájába. Negyedévesként egy tudományos dolgozatával első díjat nyert. Ennek köszönhette, hogy már az egyetemi évek alatt – a tanulás mellett – demonstrátor lehetett a Szegedi Kísérleti Fizikai Intézetben, itt már pedagógusi feladatokat látott el, amikor felkészítette, levezette a leendő tanárok gyakorlatait.
„Minden gondolatát, tettét, hivatása vezérelte”
Az egyetem elvégzése után szép karriert ajánlottak fel számára, Szegeden folytathatta volna tudományos munkásságát, mint oktató vagy tudományos kutató, hiszen tanári oklevelét is kitűnő minősítéssel abszolválta.
Ő azonban nem Szegedet választotta, ugyanis megkapta korábbi igazgatója, Dr. Földi Lőrinc hazaváró levelét. Ezért határozott úgy, hogy tanári hivatásának küzdőtere régi iskolájában, szülővárosában legyen. 1964. augusztus első napján tanári kinevezést kapott. Munkakönyvében egyetlen munkáltató szerepelt egész élete során.
1965-ben vette feleségül Pataky Erzsébet, gyógyszertári szakasszisztenst. Házasságukból két lányuk született, Nicolette és Ivett, akik négy diplomával, négy középfokú nyelvvizsgával és négy szép unokával örvendeztették meg szüleiket.
Mint tanár és nevelő rengeteget dolgozott. Alapállása volt, hogy a rábízott feladatokat a lehető legjobban hajtsa végre. Már az írásképén látszott a gondosság. Jól olvasható, karakteres betűi hűen visszaadták egyéniségét. Ugyanígy mindennapi megjelenése, öltözete is gondosságát és precízségét tükrözte. Óráira mindig alaposan felkészült. A házi feladatokat úgy adta fel, hogy előzőleg már ő maga megoldotta őket. Az érdeklődőket, a szakkörösöket a Középiskolai Matematikai Lapok feladatainak megoldásához is hozzásegítette. Minden tanítványát keresztnevén szólította, vagy nemes egyszerűséggel „fiatalembernek” nevezte.
1966-ban belépett a Bolyai János Matematikai Társulatba. 1972-től nyolc éven át volt a társulat soproni titkára. 1985 óta tagja volt a Bolyai János Matematikai Társulat Országos Elnökségének és Fegyelmi Bizottságának.
1983-ban az iskola akkori igazgatójának és tantestületének javaslata alapján a híres iskola igazgatóhelyettesévé nevezték ki. 1991-ben Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlése igazgatóként állította az iskola élére. Kiemelkedő szakmai munkájának elismeréseként, 2001-ben „Címzetes Igazgató” címet kapott a város polgármesterétől.
Szakál Péter tanár úr szinte érintetlen munkakönyvének első és egyetlen sora mindent elmond tulajdonosa végsőkig kitartó hűségéről és a pedagógusok megbecsüléséről. Érthető tehát, hogy nyugdíjba vonulása után sem tudta abbahagyni a tanítást, mellőzni a matematikát, fizikát, ábrázoló geometriát; korrepetált, felkészített, egyetemi jegyzeteket írt. Súlyos betegsége alatt is a NyME Erdőmérnöki Karán címzetes docensként tanított szinte a „végsőkig” – ábrázoló geometriát.
Minden gondolatát, tettét, tanítómesteri attitűdje vezérelte. E törekvései jelentős kitüntetésekben, elismerésekben is realizálódtak:
- Beke Manó díj – 1975
- Oktatásügy Kiváló Dolgozója – 1975
- Kiváló Munkáért – 1988
- Sopron Kiváló Pedagógusa – 1993
- A Soproni Középiskolai Igazgatók Tanácsa Díja első elnöküknek – 2001
- Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje – 2005
- A Machatsek Alapítvány Életműdíja – 2010
Hamvait 2013. október 31-én helyezték örök nyugalomra a Szent Mihály temetőben.
(Forrás: Miklós Horváth István mérnöktanár- társszerző: Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében)
