1855. február 23-án született Brassóban, és elemi iskoláit ott fejezte be. Gimnáziumi tanulmányait Csíksomlyón (1–6. osztály) és Brassóban, a katolikus főgimnáziumban (7–8.) folytatta. 1873–74-ben a budapesti József-műegyetemen, majd 1874–75-ben a kolozsvári egyetemen folytatta tanulmányait természetrajz és vegytan szakon, ahol 1875–76-ban tanárképző ösztöndíjat nyert. 1876 tavaszán növénytanból további tanulmányokat végzett Tübingenben, Hofmeister laboratóriumában, majd Hofmeister halála után még abban az évben az erlangeni egyetem hallgatója lett, ahol őszre értekezéséért 100 forint jutalmat kapott. 1878 őszén megszerezte doktori fokozatát, majd egy évvel később tanári képesítést is szerzett. 1881-ben a pancsovai reálgimnáziumban helyettes, később rendes tanár lett, majd 1884 augusztusában a soproni állami főreáliskolában folytatta tanári pályáját. dr. Mika Károly természetrajzot és földrajzot oktatott, és különösen aktív szerepet vállalt a tanulmányi kirándulások megszervezésében az iskola több osztálya számára, ahol tanulókat vezetett Balfra, a Fertő-partjára, a vizvezetékhez, a jéggyárhoz, a sörgyárhoz, a cukorgyárhoz és vegyészeti üzemekhez – a környék természeti és ipari jellegű értékeinek bemutatása érdekében. Sopronban mint növénytan és vadászat szakíró is ismertté vált, rendszeresen publikált a Természet, Vadászlap, Vadászat és Állatvilág lapokban. 1899-ben jelent meg legismertebb műve, A vizsla parforce idomítása, melyet nagy szakmai elismerés fogadott. Az átdolgozásában kiadott, mintegy 800 oldalas „Ditzl”-féle vadászati mű külön értéke, hogy minden speciális kifejezést magyarított. Tanári munkája mellett aktívan részt vett a soproni közéletben: a vadászati védőegyesület, természettudományi társulat, irodalmi és művészeti kör, torna- és tűzoltóegylet, korcsolya- és madárvédő-egyesület tagjaként tevékenykedett. 2025-ben síremlékét renoválták, és emlékére megemlékezést tartottak a 170. születésnap alkalmából. Dr. Mika Károly munkássága példa volt a természet- és vadászatszeretet, tudományos elkötelezettség és közösségi felelősségvállalás terén.
