Amikor 1857. október 1-én, az akkori idők tanévkezdési napján, átadják a reáliskola Templom utcai épületét, akkor már intézményünk éppen 7 éves. Ugyanis a város kereskedő és iparos polgársága felől érkező igény kielégítésére már 1850. október 1-én megszerveződött az az a katolikus alreáliskola, amely a Várkerület 44-ben, két évfolyamos képzésben a reáliák elsajátítását tűzte ki célul.
Szüksége volt-e ennek az iskolának olyan nagy épületre, mint a Templom utcai? A válasz: nem. (Még azzal együtt sem, hogy ráadásul az épület mai, Liszt Ferenc utcai, nagyobb szárnya még nem is állt.) A csak két évfolyamra korlátozódó képzés nem volt népszerű. A gyakorlati életpályára lépők ugyanis beérték a népiskola elvégzésével, a tudományos pályákra készülő diákok pedig inkább gimnáziumot választottak. Nem véletlen tehát, hogy a Templom utca 26-ba az alreáliskola a katolikus elemi iskolával együtt költözködik be, és 35 éven át – feszültségektől sem mentes – társbérletben kénytelen a két intézmény működni. Hogy életképessé váljon a reáliskolai képzés hosszú, majd két évtizeden át tartó törekvés indul meg a „csonka” iskola további évfolyamokkal való kibővítésére. Ennek csak egy útja lehetett, egyesülni kellett a fiatalabb evangélikus alreáliskolával, létrehozni egy felekezeteken felül álló alreált, majd ezt hatévfolyamos főreáliskolává szervezni.