A tanár élete a diákjaiban folytatódik. Lelke tanítványai szívében él tovább. Ez megadatott Autheried Éva okleveles mennyiségtan–természettan szakos középiskolai tanárnőnek is.
1914. február 4-én született Sopronban. Elemibe a Szt. Orsolya Rend iskolájába járt, majd 1924–1932-ig a soproni Magyar Kir. Állami Leánygimnáziumban tanult. A gimnázium igazgatója, ajánlásában, a legjobbakat írta Autheried Éváról.
1932. szeptember 17-én beiratkozik a szegedi M. Kir. Ferenc József Tud. Egyetem „Math. és természettudományi karába”. Egyetemi leckekönyvében csak „jelesen kollokvált, kitűnő, dicséretesen dolgozott” bejegyzések olvashatóak. 1937 áprilisában tette le a tanári vizsgát.
A tanári pályáját szülővárosában kezdte, itt is maradt élete végéig. Tanított óraadóként a M. Kir. Zrínyi Ilona honvédtiszti leány-nevelő intézetben. 1940. év végén került a Leánygimnáziumba, ahol először ideiglenes óraadó, majd próbaszolgálatos tanár. 1941 decemberétől lett az intézet rendes tanára.
1949-ben elvégezte az ELTE ábrázoló geometria kurzusát.
A háború utáni viharos években jó tanárokra volt szükség. Autheried tanárnőt 1951. szeptember 1-től a soproni Állami Kellner Sándor Szakérettségi Kollégiumba nevezték ki. Munkája elismeréséül megkapta a „Kiváló tanár” kitüntetést. Az intézmény megszűnte után megválaszthatta új munkahelyét. A József Attila Leánygimnáziumban tanít tovább. Hívták a Műegyetemre, a pécsi, a soproni Pedagógia Főiskolára, de ő maradt szeretett diákjai között.
1957 augusztusában váratlanul érte elhelyezése. Teljesül kérése, hogy a „műszaki pályák iránt jobban érdeklődő fiú reáliskolában” taníthasson.
1950 szeptemberétől a soproni Széchenyi István Gimn. tanára lett, ahol pályája kiteljesedett.
Szigorú és következetes volt munkájában. Simogatni csak szemeivel tudott, melyek erős szemüvege mögött a diák minden rezdülését követték. Tudatosan kereste a tehetséges „matekos” diákokat, akikkel külön is foglalkozott, pályájukat figyelemmel kísérte. Tanítványai közül matematika professzorok, tanárok és mérnökök generációi kerültek ki. A matematika szeretetét elültette diákjaiban.
A gimnázium első matematika–fizika tagozatos osztályának osztályfőnöke volt.
Sportolt (kerékpárja nélkül szinte sohasem látták), szerette a természetet, diákjainak kirándulásokat szervezett. A Fertő szerelmese volt.
Életét körülvették a művészetek. (Édesanyja gyönyörűen festett.) Ő maga zongorázott, idegen nyelven beszélt és írt. Minderről diákjai nem is tudtak...
1969. augusztus 15-én nyugdíjazták, 1978. november 29-én halt meg.
