A megjelölés mind a családja, mind iskolája és hazája múltjára vonatkozik. Ápolta anyai ági dédapja emlékét, akit az 1848/49-es szabadságharc leverésekor Haynau végeztetett ki. De őrizte testvérbátyja, Machatsek Gyula szellemi hagyatékát is, aki 1921-ben, egyetemistaként tevékeny szerepet vállalt a nyugat-magyarországi felkelésben, és életét áldozta Sopronért és hazájáért.
Machatsek Lúcia 1914-ben született. Német ajkú apai ősei Rohoncon (ma Rechnitz) éltek. Édesapja már Sopronban volt postai főfelügyelő. Édesanyja kelengyéjében a monogram fölött ott ékeskedett a Pusztarádóczi Boda család kisnemesi címere.
A mélyen vallásos, katolikus család négy gyermeket nevelt. Machatsek Aladár (1897-1969) orvos lett Sopronban. A hősi halált halt Gyula (1899-1921) erdőmérnöknek készült. Lucián 1909-ben született, de négyéves korában elhunyt. A három fiú után érkező lány, utána kapta a Lúcia nevet.
Machatsek Lúcia 1938-ban szerzett magyar-latin szakos diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. (Itt görög nyelvi tanulmányokat is folytatott, de ezt a szakját nem abszolválta.) Először Győrben tanított az Apponyi (ma Kazinczy) gimnáziumban, majd 1942-ben a Soproni Állami Leánygimnáziumba helyezték. Óraadóként – ugyanakkor az első női alkalmazottként – már ekkor latint tanított iskolánkban is. Munkája mellett szerzett tudományos fokozatot Frankenburg Adolf (1811-1884), a németajkú, magyar szívű jogász és folyóirat-szerkesztő munkásságából. (Frankenburg lapja, az Életképek munkatársai voltak az 1848-as fiatal demokrata írók. Frankenburgot 1848 után bebörtönözték.)
1959-ben került iskolánkhoz dr. Machatsek Lúcia, és 1969-ig tanított itt. Hangképzési betegsége miatt a tanítást nem folytathatta a korábbi szinten. Ezután az iskola könyvtárát vezette. Itt élvezetes előadásokat tartott, és helytörténeti kutatómunkát végzett. Ekkor élesztette újjá a korábban híres iskolamúzeumunkat.
Idős korában nehéz anyagi körülmények között élt. Iskolánk tanárai és tanulói segítették. Élete utolsó 4 évét a Balfi utcai idősek otthonában töltötte.
Lakását a róla elnevezett alapítványra hagyta, amely idős tanárokat, tehetséges és nehéz sorsú diákokat támogat, illetve anyagi segítséget nyújt a helytörténeti kutatómunkát végzőknek.
Nemes lelke alapítványában él tovább.
