A soproni Széchenyi István Gimnázium történetében a leghosszabb ideig Salamin Leó igazgatta az iskolát. A Soproni Magyar Királyi Állami Főreáltanoda értesítőjében (1875/76) a következőt találjuk róla: „Királyi igazgató, az állandó statistikai bizottságnak, a magyar kir. természettudom. és bécsi meteorológiai, a budapesti philologiai társulatok, a budapesti gyorsíró egylet rendes tagja; a Sopron városi kath. patronatusi és az országos középtanodai tanári egylet vidéki választmányi tagja; a reáltanodával kapcsolatban álló ipariskola igazgatója; a reáltanodai segélyegylet elnöke. Tanította a francia nyelvet a III., a természettant a VII. osztályban.”
Salamin Leó 1832-ben született a svájci Vallis kantonban francia szülők gyermekeként. Hamarosan Budapestre költözik a család.
Fokról fokra küzdötte fel magát a felső gimnáziumi képesítésig. Már gyakorló tanárként végzi a pesti egyetem matematika és fizika szakát, hogy a főreáliskolában is taníthassa ezeket a tárgyakat.
A telefon első magyarországi bemutatkozása Budapesten történt, 1877-ben. Salamin Leó figyelmét felkelti az új eszköz, és elhatározza, maga is végez vele kísérleteket. Érdeklődését az első, épületen belül történő próbálkozások eredménye nem elégítette ki. Tudni szerette volna azt is, hogy a találmány útján lehet-e távol levő személyekkel is élőszóban beszélni. Ennek megismerése céljából 1877. december 13-án este a soproni és pinnyei vasútállomáson elhelyezett készülékekkel végzett kísérleteket. Mivel ezek sikeresek voltak, december 17-én már nagyobb távolságon, Győr és Sopron (84 km) között folytatott kísérleti beszélgetést.
A sikereken felbuzdulva Salamin Leó kötelességének érzi, hogy megossza az érdeklődőkkel a telefonnal kapcsolatos ismereteit, eredményeit. Erre kiváló alkalmat nyújt a soproni irodalmi és művészeti kör estélye, amelyben mindig is élénk tevékenységet fejtett ki.
Sikerrel működött a tankönyvírás területén is. Itt munkássága úttörő jellegű, mivel ez idő tájt még alig létezett tankönyvirodalom. Főbb művei: Mathematikai physikai földrajz, Franczia olvasókönyv, Physika gymnasiumok számára, Franczia olvasmányok.
1897-ben vált meg a soproni főreáliskolától, melyet 25 évig igazgatott. Nyugdíjas éveit Budapesten töltötte, itt hunyt el 1902-ben.
