Archívum › Rólunk / Öregdiák Társaság / Fejlesztés alatt / Teszt

Megemlékezés Autheried Éva tanárnő születésnapjáról

(Terem-avatásról a lap alján)

Az iskolánkban 1962-ben érettségizettek lelkes csoportja, különösen a matematikát kedvelők és alkalmazók elhatározták, hogy a szeretett "tanár néni" 100. születésnapjáról kétnapos konferencián méltóan emlékeztek meg,

A megjelenteket többen, köztük Abdai Géza, Sopron mj város alpolgármestere köszöntötte.

Az eseményről a szervezők egyike, Zétényi Zoltán beszámolót készített.


Beszámoló a konferenciáról

Emlékkonferencia Autheried Éva tanárnő születésének századik évfordulóján - Sopron, 2014. február 3-4.
Hamisítatlan februári idő, hideg, csípős szél fogadta a hétfő reggel Sopronba érkezőket.

A helybeliekkel kiegészülve mintegy harminc, egy valamikori osztálylétszámot kitevő érdeklődő, emlékező gyűlt össze a Széchenyi Gimnázium kapubejárójában kialakított panteonnál.

Abdai Géza, Sopron Megyei Jogú Város társadalmi kapcsolatokért felelős alpolgármestere köszöntötte a megjelenteket.

Kiemelte, hogy fontos küldetés megemlékezni azokról a pedagógusokról, akik napjaink sikereit megalapozták. Ezt a küldetést vállalta föl a széchenyis öregdiákok közössége.

Autheried Éva tanárnőre emlékezünk, aki generációkat tanított és nevelt, s tette azt a nehéz időkben is, alázattal és hivatástudattal.

Az alpolgármester után Németh Kálmán a Széchenyi Gimnázium Öregdiákjainak elnöke szólt az emlékezőkhöz.

A gimnázium igazgatójának, Szabó Miklósnak az üzenetét Nagy Judit igazgató-helyettes asszony tolmácsolta.

Emlékeztetett, hogy az iskola a szakmai, emberi minták átadásának legalkalmasabb helyszíne. A nagyhatású tanár szaktárgyának fanatikusa, és tudományának művelője is. Autheried Éva a Széchenyiből küldte szét „szabadcsapatait”, tanítványait, akik újabb várakat építettek a matematika tudományának.

A megemlékezéseket követően Nagy Judit igazgató-helyettes asszony és Krisch Imre egykori tanítvány megkoszorúzták Autheried Éva emléktábláját.

A rendezvény a gimnázium tetőtéri dísztermében folytatódott az emlék-konferenciával.


Szalay Csaba egykori tanítvány jelentett Légrádi Imre egykori tanárunknak, korábbi igazgató-helyettesnek.

A konferenciát Krisch Imre nyitotta meg, és köszöntötte a hallgatóságot, az előadókat. Elsőként Légrádi Imre tanár úr emlékező előadását hallhattuk.

Felidézett „emlékmozijában” Autheried Évát egy nagy félgömb vette körül, ami az ő szellemi világa volt. Benne, szakmai gondolatai mellett, még volt néhány olyan valami, amit kedvelt, eltűrt maga közelében: Egy-két megbecsült ember, növények, állatok, sporteszközök és a zenei világ alkotásai, amelyeket megértéssel befogadott – rajzolta meg érzékletesen egykori kolléganőjét.

Autheried Éva, amikor kilépett a tanári szoba ajtaján, már készült arra hogy befogadhassa azokat a tanítványait, akiket sajátos, jövőbe látó, de soha ki nem mutatott szeretettel, a következő percekben meg akar győzni arról, hogy a mennyiségtan elemeivel való megismerkedés, a bennük való elmélyedés, nem csak anyagias hasznosításukat teszi majd lehetővé, hanem involvál olyan szellemi képességet, állapotot is, ami fizikai létünk, életünk magasabbról való szemlélésére is lehetőséget ad.

Az ilyen tanár, azzal, hogy meggyőző módon tanít, tulajdonképpen saját szellemi készleteiből tesz hozzá a tankönyv, a tanterv anyagához. Vagyis adakozik; és mi más ez, mint a jóság egy válfaja. Autheried Éva, a tanár, adakozott – fejezte be emlékezését Légrádi Imre.


Az egykori kollégát az egykori tanítvány, mondhatjuk egy kedvenc tanítvány, Kéri Gerzson, az MTA doktora követte.

Előadásának címe: Általános taggal megadott sorozatok összegképlete.

Az olvasó nézze el e sorok írójának, ha esetleg nem minden kristály tiszta a leírtak alapján. Töredelmesen bevallom, egy idő után elvesztettem az előadás fonalát…

Az előadó visszaemlékezett az egykori középiskolai évekre, a nemzetközi matematikai diákolimpiára való fölkészülésre. A magyar csapat felkészítő tanára Reimann István volt – tudtuk meg az egykori olimpikontól.

A többszörös szögek koszinuszával kezdte a tétel kifejtését, és leszögezte, hogy mindez a Pascal háromszöggel hozható kapcsolatba. És máris eljutott a Bernoulli-féle számokig.

„Létezik szép általános képlet is, amelyről diákként még nem tudtam – fogalmazott az előadó – csak jóval idősebb korban találtam meg a szakirodalomban.”

Körülbelül itt vesztettem el a fonalat…

De már meg is kaptuk a számtani sorozat ismert összegképletét. A 4. pont már elég rázós – ingatta fejét a matematikus.

A 4. pont: Koszinusz függvénnyel leképzett hatványozott számtani sorozatok összegzése.

Emlékeztetett, hogy ez 1962-ben, az érettségink évében volt a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián megoldandó feladat. Emlékezetes lehetett…

Ráadásul vigyázni kell, mert hamis gyökök is felléphetnek – hívta föl a figyelmünket végezetül Kéri Gerzson Ferenc.


Az előadások sorrendje akként módosult, hogy Szalay István, a Szegedi Egyetem főiskolai tanára – aki egyben a konferencia ötletgazdája – lépett a „katedrára”, Identitásnyomok a számfogalom fejlődésében című dolgozatával.

Azzal kezdte, nem deríthető ki, hogy mikor kezdődött a matematika az emberiség történelmében. Leszögezte, hogy a matematika a leginkább globalizált tudomány.

A sorszámnevek kialakulásáról szólva megjegyezte, hogy az első az „e” mutató névmásból származhat. A második pedig a „másik” névmásból.

Föltette a kérdést, hogy mennyi is az a harmadfél? Megtudhattuk: 2,5.

A különböző történeti kultúrák számábrázolásaira térve elmondta, hogy az egyiptomiak a milliót egy térdeplő emberalakkal ábrázolták. Érdekesség, hogy az arab számfogalmat a maják és a mezopotámiaiak közelítették meg a legjobban. A maják 60-as számrendszert használtak.

A cifraszűr pedig attól cifra, hogy „0”-kal hímezték ki. A ziffer a számjegyet jelenti, és a zifr pedig arabul ürességet, nullát jelent.

Szalay István szerint a számfogalom útja a következő: a kezdetek Babilonhoz köthetőek, majd következett Alexandria (a hellén kultúra), majd India a következő állomás, s onnan került az arabokhoz, s az ő közvetítésükkel Hispánián át Európába.

Az előadó szót ejtett Bábel tornyáról és a teljes indukció összefüggéséről, amit Fracesco Maurolico 1575-ben fedezett föl.

Szó esett Fibonacci nyulairól, amik az arab számok elterjedésének kezdeteit jelentik többek között. Egy nyúlpár szaporodásának matematikai megfogalmazása segítségével.

Megtudtuk, hogy a hét hangjegy kialakulását a törtekre vezetik vissza.

Egy pillanatra a számmisztikába is belekóstoltunk: az 1-es az istenség, a 2-es a nő. a 3-as a férfi, ez utóbbi kettő összege 2+3= 5, a házasság.

Végezetül szó került a valós számfogalom megszületéséről, az aranymetszésről, a Mona Lisa „szerkesztéséről”, az emberi arc szabályszerűségeiről és a fenyőtoboz pikkelyeinek törvényszerűségeiről.


Gombocz János, professzor emeritus Autheried Éva pedagógiai munkásságáról tartott előadást.

Emlékeztetett, hogy milyen kitűnő pedagógusok tanítottak annak idején a Széchenyiben. Ők ismerői voltak az iskola uralmi viszonyainak. Ma ezek a fogalmak ismeretlenek az oktatásban. A mai tanárok nem az uralmi viszonyok szakemberei. A mai oktatás szélsőségesen liberális.

Ez pedig nem a gyerekek érdeke – szögezte le a szakember. - Kényszerítés nélkül ugyanis nincs nevelés, és nincsenek eredmények.

Az előadó utalt az öntevékenység és a kényszertevékenység közötti különbségre. Ahhoz, hogy öntevékenység legyen, kényszertevékenységeket kell létrehozni.

A pedagógiai tevékenység során célt kell állítani a gyerek elé, s a pedagógus a gyerek és a cél közé áll.

Locke szerint a társadalom akkor jár el jól, ha a legkiválóbbakat bízza meg a pedagógiai munkával. Apáczai szerint a legerkölcsösebbeknek kell tanítaniuk az ifjúságot.

Gombocz János leszögezte, hogy sok féle pedagógiai módszer, sok féle pedagógus van, hibátlan nincs.

A pedagógusok két típusát szokás megkülönböztetni: a logotrop és a paidotrop pedagógust. Az előbbi magas színvonalú tárgyi tudással rendelkezik, tudásvágy és szakmai érdeklődés jellemzi, de ugyanakkor ennek maradéktalan átadása nehezen megvalósítható feladat számára. Az objektív értékek jelentik a mércét számára, tananyag központú, gyakran merev.

A másik lehet, hogy a szakmai ismeretek terén nem tökéletes, de kitűnő a kapcsolata minden tanítványával, a diákok felé fordul és képes megtanítani a szükséges feladatokat. A szubjektív értékeket tekinti mércének, az oktatási anyag csak keret, irányelv. Számára a tanuló viselkedése az igazi érték.

Természetesen egy pedagógus a való életben sosem tisztán logotrop vagy paidotrop. Mindegyikben van egy kicsi a másikból, de hajlam és a praxisa szerint az egyik inkább illik rá.

Autheried Éva jellegzetes logotrop pedagógus volt, akit a szaktudományos érdeklődés jellemzett.

Fontos leszögeznünk, hogy a pedagógus példaként áll a tanítványok e


A pedagógiai előadást Krisch Imre folytatta, aki a Laricsev-példatár 2040. feladatának megoldásával igyekezett elkápráztatni hallgatóságát.

Kijelentette, hogy Autheried Évának csupán teste pihen a kőlap alatt, hiszen a szelleme köztünk van.

Ennek kiváló példája Takács László a Baltimore Egyetem professzora, akinek asztalán látható Autheried Éva képe.

Megtudhattuk, hogy a tanárnő még üstököst is felfedezett, ám a hazai csillagászok nem hittek neki, így végül cseh csillagászok nevéhez fűződik az üstökös.


A konferencia első napja ezzel az előadással ért véget, s a hallgatóság kitartó része egy – az Autheried Éva egykori házának közelében található – étteremben gyűlt össze további emlékezésre, most már fehér asztal mellett.


Másnap reggel a legelszántabbak dacoltak a fagyos széllel, és elzarándokoltak Autheried Éva régi Szent Mihály temetőbeli sírjához, és a hóval belepett sírbolton elhelyezték az emlékezés koszorúját.


A délelőtti program Nagy Judit igazgató-helyettes előadásával kezdődött, aki a Széchenyi István Gimnázium történetét ismertette, majd a napjaink gimnáziumáról beszélt.

Megemlítette az épület 2006-2007 között zajlott felújítását, amit évfolyamtársunk, Kopik István vezényelt le.

Nagy Judit kiemelte, hogy a legfontosabb céljuk az a pedagógiai hozzáadott érték, amelynek tárgyi és személyi feltételeit, a felszereltséget és az oktatói kar erkölcsi és szakmai felkészültségét igyekeznek biztosítani.

Hogyan tovább?


A konferencia utolsó napirendi pontjaként arról beszélgettek a résztvevők, hogy miként folytatódjék az Alma Mater egykori tanárai emlékének gondozása.

Takács László azt vetette föl, hogy rendezni kellene Autheried Éva emlékére matematikai versenyt. Tekintettel a tanárnő zenei érdeklődésére és műveltségére, zenei szekciója is lehetne a versenynek.

Bendl Judit egy (állandó) emlékkiállítás rendezését javasolta.

Gombocz János az egykori gimnáziumi faliújság, a Minerva felújítását javasolta, továbbá emléksarok, emlékfal, emlékszoba kialakítását ajánlotta

. A résztvevők megtudhatták, hogy 2014-ben a tanárnő emlékére Autheried Éva tantermet avatnak.

Többen fölvetették, hogy hasonló módon kellene megemlékezni többek között Földi Lőrincről, Kamondy Zoltánról, Kozák Lajosról, Sátory Jenőnéről és Szabó Béláról.

Lackner Pál fölvetette, hogy emléktáblát kellene avatni Sátory Jenőné tiszteletére is.

Nagy Judit igazgató-helyettes pedig arról tájékoztatott, hogy dr. Baranyai Lenke írja a Széchenyi Gimnázium történetét.

Az Autheried-konferencia fotói


Emléktábla Autheried Éva egykori lakóházán

A kétnapos konferencia záró akkordjaként a résztvevők fölavatták Autheried Éva Alsólővér utcai lakóházán a tanárnő emlékét megörökítő márványtáblát.

A szülői háznál Szalay Csaba öregdiák és Szabó Miklós igazgató emlékezett a tanárnőre, majd elhelyezték a konferencia résztvevőinek emlékkoszorúját

.
 
(zétényi)

Emléktábla felavatása

Szabó Miklós igazgató

Kedves Vendégeink!

Nagyon sajnálom, hogy nem tudok eleget tenni kedves kötelezettségemnek - az Autheried Éva tanárnő emléke előtt tisztelgők köszöntésének -, mert más jellegű hivatalos kötelezettségem ma délelőttre elszólít. Pedig itt, az emléktábla előtt szerettem volna elmondani, hogy a megkezdődő kétnapos konferencia nemcsak a tanárnő pedagógiai munkásságának máig ható érvényességét ismeri el, de gimnáziumunk oktatómunkáját is igazolja.

Egy iskola a szakmai, emberi minták átadásának legadekvátabb helyszíne. Tudást ad, amelyet a tanár tantárgyához való viszonya hitelesít vagy hiteltelenít. A nagyhatású tanár szaktárgyának fanatikusa, és valamiképp tudományágának művelője. Az ilyen tanár nemcsak diákjaira hat, de kollégáira, utódaira is.

Nemrég egy újságcikk a reál fellegvárának nevezte a Széchenyi István Gimnáziumot. Ezt, a hangzatosságával együtt is megtisztelő címet olyan tanárok láncolatának köszönhetjük, akiknek Autheried Éva egyik kiemelkedő alakja volt. E „fellegvárból" ő is szétküldte szabadcsapatait, volt diákjait, hogy azok pedagógiai örökségét elvigyék, s köztük legyenek olyanok, akik újabb várakat állítsanak a matematika tudományának. Ma néhányan közülük tértek vissza -tisztelegni. Köszöntöm őket, köszöntök minden kedves résztvevőt, és én is tisztelgek szép gesztusuk előtt.

 Szabó Miklós igazgató

Emlékszoba Autheried Évának

Reáliskolai múlttal rendelkező gimnáziumunk az elmúlt másfél évszázadban sok kiváló matematika, fizika szakos tanárral büszkékedhetett, de közülük is kiemelkedett Éva néni. Nem tudni milyen okokból, de idők folyamán a reál tárgyak prioritása elhalványult. A tanárnő ezen próbált "fényesíteni" azzal, hogy a két tárgy előtérbe helyezéseként alakított egy matematika-fizika szakos osztályt és annak osztályfőnöki tisztségét is elvállalta. Az osztály 1968-ban érettségizett tagjai azóta is hálával gondolnak a kitűnő oktatóra, a magánéletével példát mutató emberre. Neki köszönhetően legtöbbjükből kiváló tudós, alkotó szakember, mérnök lett.

Osztályfőnökük születése centenáriumára rendezett konferenciához is csatlakozva úgy határoztak, hogy az iránta érzett tisztelet, elismerés jeléül kérik az iskola vezetését, Autheried Éva tanárnő is kapjon, nevezzenek el Róla egy tantermet. A tantestület ezt a kérést egyhangúlag támogatta és a tanári szoba fölötti, második emeleti termet jelölte meg.

Az osztály vállalta az emléktábla költségeit,l a technikai teendőket, a szabványos életrajzi tábla elkészíttetését, felszerelését Simon János vállalta. A tábla leleplezésére, avatására is a Gimnázium igazgatójával közösen, 2014. május 30-án került sor. Szabó Miklós igazgató a tanár szemszögéből, a volt tanítvány a diákok tapasztalataiból emelte ki ugyanazokat a példamutató szakmai, emberi tulajdonságokat, érdemeket. A Soproni Széchenyi István gimnáziumban ettől a naptól tantermével is tisztelettel emlékeznek kiváló volt tanárukra, Autheried Éva tanárnőre.

  megbízásból Németh Kálmán

2014. június 25.

« vissza