Főoldal › Rólunk › Öregdiák Társaság › Érettségi találkozók

Az 1956-ban érettségizett "a" osztály találkozója  

A 60 éve iskolánkban érettségiző 22 fős osztályból 8 fő megjelent az osztályból, közülük hárman külföldről jöttek el. Találkozásuk egybe esett az iskolai ballagással, így átélhették a "régi szép időket". Az emlékezőket az Öregdiák Társaság elnöke fogadta, de szívélyes köszöntésükre szakított időt Szabó Miklós igazgató úr is. Mindketten tájékoztatást adtak az iskola mai életéről, az öregdiákok mozgalmas rendezvényeiről, tevékenységükről.

 

Vidám hangulatban, tréfálkozva meséltek életútjukról, az örömteli, de nem mindig gond nélküli sorsukról. Az iskola találkozás után következett a véárosi emlékek, a diák évek felidézése, fiatalságuk újra átélése. Találkozzunk mielőbb!

                                                                                                                                                                                                                                                                      NK 2016. április 30.       

 


Az 1965-ben érettségizettek, 50. évi találkozója.

Az osztályok, részben közös programra tervezték a nevezetes találkozót, de az érintettek egyeztetése után a megjelölt időpont a "b" osztály tagjainak nem volt megfelelő, így ők 2 héttel később, külön emlékeztek.

Programjuk 2015. június 5-én, 17 órakor kezdődött, amikor a szoborparkban, az osztályok már Sopronban lévő képviselői megkoszorúzták volt igazgatójuk, Földi Lőrinc szobrát. Másnap 9 órakor a közös találkozó a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának (NyME-KTK) disztermében folytatódott, ahol a Kar oktatója, korábbi dékánja, a szintén volt osztálytárs, Dr Székely Csaba fogadta és köszöntötte őket. A szép számú megjelentet még üdvözölte a SzIG igazgatója, Szabó Miklós és a föszervező osztálytárs, Varga Jenő is. A társaság ezt követően átvonult a Széchenyi szoborhoz, ahol - emlékezések és fényképek készítése mellett  közösen koszorúztak. Az iskola program emléktábla avatással kezdődött; a "c" osztályosok készítettek osztályfőnöküknek, Őrszigety Frigyesnek gránit emléktáblát, amit lelepleztek és koszorúzással emlkeztek szeretett osztályfőnökükre, tanárukra. A már elhunyt tanárokra emlékezve, az I. emeleten lévő emlékhelynél újabb koszorúzással zárták a közös programot.

Mindezek után az osztályoknál már külön-külön folytatódott a találkozás programja, amelyből Varga Jenő jóvoltából az "a" osztály bensőséges, hagyományos összejövetele ismert. Örömükre megjelent volt osztályfőnökük, Légrádi Imre  tanár úr is, aki jelenlétével is visszaidézte az 50 évvel ezelőtti hangulatot. A szokásos névsor olvasás, élménybeszámolók, vidám társalgás mellett, gyertyagyújtással, szomorúan emlékeztek elhunyt osztálytársaikra.

A további, részben összevont szabad programok már az étkezések, a helyi nedűk vizsgálgatások, a kellemes együttlét örömében, hangulatában teltek el, miközben Bellák Ödön osztálytársat megihlette az iskola szellemisége és a találkozó hangulata:

                                                                                  Évszázad fele

                     Táblán a kréta nem nekünk csikordul,                    Nehezen szerzett tudásunk,

                     sok - sok év emléke visszafordul.                           így nem lett a feledésé.

                     Bennünk él tovább mit okultunk.                             Iskolánk és tanáraink nívója

                     Bár időnk ránk karmolta jegyeit,                              biztosította, hogy a tanultak

                     örök jellegűeklettek leírt jegyzeteink.                    váljanak hasznunkra.

                    Garló eszünk szerint éltünk,                                      A férfias küzdés és tisztesség,

                    célért, okért, hitért...                                                  "SZÉCHENYISTA SZELLEM"

                    Puskáink szolgáltákaz iskola békét,                         /nem volt lyukas óra!

                    s a bemagolt sok-sok leckét.                                     S  ez bennünk ég évtizedek óta.

 

Varga Jenő beszámolója és a helyszíneken készített képei alapján            összeállította: Németh Kálmán. 2015.08.02.

 

 


 

Az 1954-esek újabb pünkösdi, évenkénti találkozója.

Megfogadták, megtartják, hogy az együtt érettségizett három osztály lelkes tagjai évenként, Pünkösd szombatján találkoznak, Sopron Főterén, Az idei év, az esős napoknak is köszönhetően, létszámában szerény volt, de hangulatában a megszokottan kellemes. Bizonyíthatom, mert állandó meghívást élvezek, miután köztük három egyetemi évfolyamtársam is (Nagy Zoltán, Németh György, Németh Gyula) található. A hangulat megalapozása már pénteken este, a Caezar Pjncében megtörtént, a búcsúestre pedig a felújított Gambrinus Étteremben került sor. A képsort záró felvételek bizonysága szerint, örömmel emlékeztek az egyik előző, a 30. évi találkozó vidámságaira és Ákos Ernő osztályfőnökükre, valamint Dér Zoltán és Dr Németh István kedves volt tanárukra.  Egy összeszokott, baráti társaságban könnyű jó hangulatot teremteni, náluk se volt másképpen. Szívesen jöttetek, Sopron mindig örömmel látja a város volt diákjait!

Németh György tájékoztatása és a találkozón készített képei alapján összeállította Németh Kálmán, 2015.05.23.

A további évek képekben....

 


Iskolánk1954-ben érettségizett osztályainak közösen rendezett találkozója.

                Már 60 éve, hogy 1954 júniusában, az akkori negyedikesekből álló három osztály tanulója tett sikeres érettségi vizsgát a Gimnáziumban. Közülük, a ma már idős öregdiákok egy csoportja, a hozzátartozókkal együtt gyülekezett 2014. június 7-én, Pünkösd szombatján, a szeretett Alma Mater udvarának emléktábláinál, hogy a 60 éves érettségi találkozójuk alkalmából visszaemlékezzen a régmúlt, boldog iskolaévekre és találkozzanak a régóta nem látott iskolatársak.

            Szabó Miklós igazgató úr üdvözlő megnyitójában meleg szavakkal emlékezett meg az öt évvel ezelőtti találkozó ma már hagyományteremtő aktusára, amikor ennek a három osztálynak diákjai emléktáblákat avattak az akkor megújult iskolaépület megszépült udvarán Földi Lőrinc és Ákos Ernő volt tanáruknak, akikre mindmáig el nem múló tisztelettel és hálával gondolnak. Azóta ugyanott már megszaporodtak a kíváló tanárokra emlékeztető márványtáblák.

            Dr. Németh Gyula ny. főiskolai tanár diáktársunk, Ady Endre ma is érvényes mélyenszántó gondolatait idézte fel „Üzenet egykori iskolámnak”című költeményével.

            Ezután, Nagy Zoltán öregdiáktárs ünnepi megemlékezése felelevenítette, hogy az 1954-ben érettségizett és a visszatérő találkozások ígéretével búcsúzó fiatalok akkor még nem gondolták, hogy alig két évvel később, az 1956.-os levert forradalom következtében, számosan szétszóródnak közülük a világban. Csak 1979-ben, 25 év elteltével, a szerte a világba kiküldött hívó szóra talált újra egymásra együtt a három osztály, és azóta is, aki csak tud, újra eljön. Sajnos, az évek múltával a sors megritkította sorainkat. A 60 évvel ezelőtt érettségizett 59 diáktársnak több, mint harmada már nincs közöttünk. Felismerve, hogy az idő múlása megállíthatatlan, ma már mintegy 20 éves hagyomány lett abból az elhatározásból, hogy az ötévenkénti hivatalos találkozóktól függetlenül, minden év pünkösdi hétvégének szombatján megtartjuk a spontán széchenyista találkozónkat is a soproni Fő téren, amihez már sok korábbi, nemcsak széchenyista diáktársunk is csatlakozott. A visszaemlékezés befejezéseként az összegyűltek nevében köszönetet mondott, a találkozók évtizedek óta szervező motorjának, Horváth Ottó öregdiák társunknak, fáradozásaiért.

            Elhelyeztük koszorúinkat Ákos Ernő, Földi Lőrinc és Dr. Machatsek Lúcia emléktábláinál, majd Németh Kálmán a Széchenyi Gimnázium Öregdiák Társaságának elnöke mondta el a délelőtti ünnepség zárószavát.

            A találkozó a soproni Fő téren, a Generális teraszán folytatódott a késő déli órákig, kiegészülve már más, korábbi iskolatársakkal is, de ezzel még nem ért véget a program.

            Délután 17 órakor a diáktársak összegyűltek a Szent György templomban, hogy megemlékezzenek elhunyt társaikról.  Henczel Szabolcs atyának a hűséges összetartozást méltató, buzdító szavait követően, minden osztályból felolvasták az elhunytak nevét és minden név elhangzása után emlékükre egy-egy mécsest gyújtottak. Igazán megható volt ez a megemlékezés.

            Akinek lehetősége engedte, eljött az esti búcsúvacsorára a Fehér Rózsa étterem különtermébe. A beköszöntő pezsgővel koccintva, meghallgattuk Németh György, neves bányamérnök diáktársunknak, a 60 éves találkozó ihlette írását, amelyből sugárzott nem csak az iskolánk, hanem szeretett városunk, Sopron iránti szeretete is.

  Érdemes idézni néhány sorát:

  „Mert valamennyien nem csak az egykori iskolánkat, de elsősorban ezt a várost szeretjük.

            Egy kissé elkoptatott Sütő András idézet szerint: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Esetünkben ezt talán úgy is fordíthatjuk, hogy lakhatunk bárhol a világban, esetleg másik földrészen:Überlingenben, Ockelboban vagy Budapesten, itt Sopronban mi otthon vagyunk.

            Ezért a városért sokan irigyelnek is bennünket. Mit is rejtenek ezek az ősi falak?

            Márai Sándor írta: "Ez a város szerény, nem beszél sokat, de tudja rangját. S a régi kövek között érezni és emlékezni tud. Őriz egy polgári életformát, mely a legértékesebb volt Magyarországon az elmúlt négyszáz esztendőben. A békét őrzi e bolthajtásos szobákban, a békét, melyet a háborúban minden ember külön őriz meg lelkében és életében, ha túl akarja élni a vihart. Sopronnak múltja van, melyről tud, s ezért van jövője is."

            Ma talán úgy mondanánk, hogy igazi európai város, és mi ezt a szellemiséget szívtuk itt magunkba. "

            Ez a  jó hangulatú búcsúvacsora igazi nemzetközi találkozó volt. Az Ausztriából, Hollandiából, Kanadából, Németországból, Svájcból, Svédországból, sőt a dél-amerikai Columbia fővárosából, Bogotából is jelen volt régi diáktársakat és hozzátartozóikat az itthon maradottak nagy örömmel és barátsággal vették körül. De jöttek további üdvözlő jókívánságok itthonról, valamint még Svájcból és az USA-ból is, olyan diáktársaktól, akiknek sajnos az egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy élvezhessék az együttlétet a régi barátokkal.

            Bízzunk abban, hogy öt év múlva újra együtt lehessünk, ugyanitt.

 

                                                                                                                                                Nagy Zoltán

                                                                                                                                             2014. június 14.

                   


 

 

60 éve érettségiztek - 1953-ban

Kérem, ne vegyétek hivalkodásnak, de annak az osztálynak a 2013. évi érettségi találkozójáról adok utólagos tájékoztatást, amelynek Földi Lőrinc volt az osztályfőnöke és Társaságunk elnöke a tagja, (innen az anyag).                      Sajnos volt tanáraink mindannyian "az égi iskolákban tanítanak", így az 50. évihez hasonlóan most is Dr Baranyai Lenke vállalta az osztályfőnök helyettesítését. A redhagyó osztályfőnöki órán Szabó Miklós igazgató úr is tiszteletét tette, sőt technikai segítséget is nyújtott az osztályfőnöknek, aki felkészülten tartotta meg óráját. Hetesként Németh Kálmán jelentett és beszámolt a hiányzók szomorú történeteiról. A tanárnő egy mai diák szavalatával is szinesítette a visszaemlékezés óráját. A hetes az iskola tanári emlékfalánál emlékezett az osztályt tanító tanárokra, majd koszorút helyeztünk el ugyanott. Osztályfőnökükre a tanári szoborparkban található mellszobránál emlékeztünk.

Az egyre diétásabb találkozói ebédet, nosztalgiából is a felújított Deák étteremben fogyasztottuk el, majd a betegségek elemzésével emlékeztünk az elmúlt évek kellemes eseményeire.

 


                 

Beszámoló az 1962-ben érettségizett IV. B. osztály 55. éves érettségi találkozójáról
(2017. november 24-25.)

A pénteki (2017.11.24.) találkozón részt vettek: Balikó, Farkas, Fülöp, Harkay, Kálmán, Kovács, Krisch, Lackner Kari, Lendvai, Oláh, Szilvási. Kimentették magukat: Bánhegyi, Bene, Lackner Pali.
A 14:00 órai találkozás követően a soproni Szt. Mihály-temetőben megkoszorúztuk Szováti Öcsi sírját, majd felkerestük Németh Laci nyughelyét (némi keresgélés után találtuk meg). Földi Lőrinc ig. sírjára koszorút helyeztünk el. Molnár sírhelyének meglátogatása után szgk-kal lementünk a Balfi úti Evangélikus temetőbe, ahol koszorút helyeztünk el dr. Ruhmann Margit (Mimi néni) kriptáján, ezt követően felkerestük Kelényi Ferenc és Őrszigeti Frigyes volt tanáraink sírját is. 

A társaság itt elvált, a testnevelési órára igyekvők (aktívan: Fülöp, Kovács, Krisch, Szilvási, nézőként: Balikó, Kálmán, Lackner Kari, Lendvai) 16:00 órától a tornateremben folytatták a találkozót. Az öltözőben Szilvási kedves meglepetéssel szolgált: sporttrikókat osztott ki, REÁL 1958-1962 felirattal, a trikó hátán az 55-ös számmal. A mintegy 30 perces rövidített óra kosárlabdával és focival telt, az első sportágban a Krisch-Szilvási duó, a fociban a Fülöp-Kovács kettős diadalmaskodott. A kosarazás nehezen indult, Lendvai szerint már az is számított volna, ha a labda érinti a hálót.., de a gyenge kezdés után fokozatosan feljavultunk és élvezetes, embert nem kímélő játék folyt a pályán.

A küzdelem a várkerületi Puskás Sörözőben folytatódott, fokozatos lemorzsolódással. 
Másnap, szombaton (11.25.) a Gimn. udvarán gyülekeztünk, Bellákkal és Borsossal kiegészülve, megjelent Légrádi tanár úr is. Néhány „külsős” is megtisztelte az eseményt, sajnos nem sokan. Tanay Pista képviselte az évfolyamot. Az emléktábla-avatás programja megjelent a gimn. honlapján és a Kisalföld pénteki (11.23.) számában is.
A pontban 11.00-kor kezdődő ünnepségen az iskola igazgatója, Farkas Gábor (*1967) ismertette az 1962-ben történteket az országban és a világon, majd Mátyás Zsuzsánna 12.c. oszt. tanuló fuvolán előadott zeneszáma következett, amit tapssal köszöntünk meg. 
Dékány Zsigmondné volt ig. h. emlékező szavai után került sor a tábla leleplezésére. Az emléktábla Lackner Pali (aki az ünnepségen betegsége miatt sajnos nem volt jelen) kezdeményezésének és állhatatos kitartásának, anyagi támogatásának köszönhetően jött létre. 

Az osztályfőnöki órát a megszokott szerénységgel és bölcsességgel Légrádi tanár úr vezette, beszédében hangsúlyozta a megbocsátás képességének fontosságát. Az öregdiákok beszámoltak az elmúlt év eseményeiről. Az of. óra után a társaság átvonult a Széchenyi téri Perkovátz Ház Daruka termébe, ahol szép környezetben került sor az ebédre. Jó hangulatban zártuk kb. 15.00 órakor a találkozót.

Sopron, 2017. dec. 14. 
Összeállította: Krisch Imre