Már 60 éve, hogy 1954 júniusában, az akkori negyedikesekből álló három osztály tanulója tett sikeres érettségi vizsgát a Gimnáziumban. Közülük, a ma már idős öregdiákok egy csoportja, a hozzátartozókkal együtt gyülekezett 2014. június 7-én, Pünkösd szombatján, a szeretett Alma Mater udvarának emléktábláinál, hogy a 60 éves érettségi találkozójuk alkalmából visszaemlékezzen a régmúlt, boldog iskolaévekre és találkozzanak a régóta nem látott iskolatársak.
Szabó Miklós igazgató úr üdvözlő megnyitójában meleg szavakkal emlékezett meg az öt évvel ezelőtti találkozó ma már hagyományteremtő aktusára, amikor ennek a három osztálynak diákjai emléktáblákat avattak az akkor megújult iskolaépület megszépült udvarán Földi Lőrinc és Ákos Ernő volt tanáruknak, akikre mindmáig el nem múló tisztelettel és hálával gondolnak. Azóta ugyanott már megszaporodtak a kíváló tanárokra emlékeztető márványtáblák.
Dr. Németh Gyula ny. főiskolai tanár diáktársunk, Ady Endre ma is érvényes mélyenszántó gondolatait idézte fel „Üzenet egykori iskolámnak”című költeményével.
Ezután, Nagy Zoltán öregdiáktárs ünnepi megemlékezése felelevenítette, hogy az 1954-ben érettségizett és a visszatérő találkozások ígéretével búcsúzó fiatalok akkor még nem gondolták, hogy alig két évvel később, az 1956.-os levert forradalom következtében, számosan szétszóródnak közülük a világban. Csak 1979-ben, 25 év elteltével, a szerte a világba kiküldött hívó szóra talált újra egymásra együtt a három osztály, és azóta is, aki csak tud, újra eljön. Sajnos, az évek múltával a sors megritkította sorainkat. A 60 évvel ezelőtt érettségizett 59 diáktársnak több, mint harmada már nincs közöttünk. Felismerve, hogy az idő múlása megállíthatatlan, ma már mintegy 20 éves hagyomány lett abból az elhatározásból, hogy az ötévenkénti hivatalos találkozóktól függetlenül, minden év pünkösdi hétvégének szombatján megtartjuk a spontán széchenyista találkozónkat is a soproni Fő téren, amihez már sok korábbi, nemcsak széchenyista diáktársunk is csatlakozott. A visszaemlékezés befejezéseként az összegyűltek nevében köszönetet mondott, a találkozók évtizedek óta szervező motorjának, Horváth Ottó öregdiák társunknak, fáradozásaiért.
Elhelyeztük koszorúinkat Ákos Ernő, Földi Lőrinc és Dr. Machatsek Lúcia emléktábláinál, majd Németh Kálmán a Széchenyi Gimnázium Öregdiák Társaságának elnöke mondta el a délelőtti ünnepség zárószavát.
A találkozó a soproni Fő téren, a Generális teraszán folytatódott a késő déli órákig, kiegészülve már más, korábbi iskolatársakkal is, de ezzel még nem ért véget a program.
Délután 17 órakor a diáktársak összegyűltek a Szent György templomban, hogy megemlékezzenek elhunyt társaikról. Henczel Szabolcs atyának a hűséges összetartozást méltató, buzdító szavait követően, minden osztályból felolvasták az elhunytak nevét és minden név elhangzása után emlékükre egy-egy mécsest gyújtottak. Igazán megható volt ez a megemlékezés.
Akinek lehetősége engedte, eljött az esti búcsúvacsorára a Fehér Rózsa étterem különtermébe. A beköszöntő pezsgővel koccintva, meghallgattuk Németh György, neves bányamérnök diáktársunknak, a 60 éves találkozó ihlette írását, amelyből sugárzott nem csak az iskolánk, hanem szeretett városunk, Sopron iránti szeretete is.
Érdemes idézni néhány sorát:
"Mert valamennyien nem csak az egykori iskolánkat, de elsősorban ezt a várost szeretjük."
Egy kissé elkoptatott Tamási Áron idézet szerint: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Esetünkben ezt talán úgy is fordíthatjuk, hogy lakhatunk bárhol a világban, esetleg másik földrészen:Überlingenben, Ockelboban vagy Budapesten, itt Sopronban mi otthon vagyunk.
Ezért a városért sokan irigyelnek is bennünket. Mit is rejtenek ezek az ősi falak?
Márai Sándor írta: "Ez a város szerény, nem beszél sokat, de tudja rangját. S a régi kövek között érezni és emlékezni tud. Őriz egy polgári életformát, mely a legértékesebb volt Magyarországon az elmúlt négyszáz esztendőben. A békét őrzi e bolthajtásos szobákban, a békét, melyet a háborúban minden ember külön őriz meg lelkében és életében, ha túl akarja élni a vihart. Sopronnak múltja van, melyről tud, s ezért van jövője is."
Ma talán úgy mondanánk, hogy igazi európai város, és mi ezt a szellemiséget szívtuk itt magunkba.
Ez a jó hangulatú búcsúvacsora igazi nemzetközi találkozó volt. Az Ausztriából, Hollandiából, Kanadából, Németországból, Svájcból, Svédországból, sőt a dél-amerikai Columbia fővárosából, Bogotából is jelen volt régi diáktársakat és hozzátartozóikat az itthon maradottak nagy örömmel és barátsággal vették körül. De jöttek további üdvözlő jókívánságok itthonról, valamint még Svájcból és az USA-ból is, olyan diáktársaktól, akiknek sajnos az egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy élvezhessék az együttlétet a régi barátokkal.
Bízzunk abban, hogy öt év múlva újra együtt lehessünk, ugyanitt.
Nagy Zoltán
2014. június 14.
