Föld napja

Gondolatok a Föld napja apropóján

 

          Ma van a Föld napja. Magyarországon 31. világszinten az 51. alkalommal emlékezünk meg arról, hogy:

 

Nem folytatom. Minden évben elmondjuk, mint valami mantrát és valljuk meg, világszinten nem sok minden változik (legalábbis pozitív irányban nem)… Az idei Föld napja különleges? A pandémia miatt, a megváltozott életünk miatt?

Mi emberek (ha úgy tetszik az emberiség) döntően ott hibázunk, hogy hajlamosak vagyunk környezetünket, és persze minden mást is - egyéni és társadalmi szinten is - a saját látószögünkből vizsgálni, értelmezni. Pedig van másik (sokmillió) látószög. Ilyen például a bolygónk szintjének látószöge. Planétánk 4,6 milliárd éves történetében átélt már egysmást. Ütközött a Thea nevű (Mars méretű) kisbolygóval, kialakult rajta az élet, felszíne folyamatosan változott, változik, kontinensek, óceánok, hegységrendszerek keletkeztek, majd tűntek el a „semmibe”. És… folyamatosan változtak a környezeti feltételek, egy kis klímaváltozás, egy kis jégkorszak, szeizmikus és vulkáni aktivitás… Az élővilág, növény-és állatfajok milliói pedig alkalmazkodtak vagy kihaltak.

     Bolygónk történetében öt nagy kihalási eseményről tudunk. Ilyenkor az aktuális fajok 50-70 %-a földtörténeti léptékben rövid időn belül kihalt. Van azonban a kihalási események sorában egy közös jellemző, mely minden eddigi kataklizmára jellemző volt. Mégpedig az, hogy mindig volt egy-egy faj, vagy fajcsoport, mely felborította az addig jól működő ökológia egyensúlyt, az adott faj, fajcsoport túlszaporodott, túlterjeszkedett… Aztán a természet „letakarította” őket a színről, úgy hogy nyomuk sem igen maradt… Ismerősen hangzik? Bolygónk az öt kihalási esemény során „meg sem rezzent”, folytatta útját központi csillagunk körül, új fajok, új ökoszisztémák jöttek és mentek, az élet pedig soha nem látott fajgazdagságban tört utat magának szinte mindenütt a Földön. A mélytengerektől a troposzféra felső határáig, a sivatagok világától a jégmezőkig, mindenhol jelen van.

Ne legyenek kétségeink, bolygónk minket is túlél.

Ahhoz, hogy maradhassunk, hogy életünk, életminőségünk normális, „emberhez méltó” szinten működhessen, változtatnunk kell!

Őszintén hiszem, hogy a mi közösségünk a Széchenyiben folyamatosan tesz a változásért. És abban is hiszek, hogy a nálunk nevelkedő fiatalok, a jövő döntéshozóiként már nem követik el korábbi generációk hibáit!

Ha így lesz, sokáig maradhatunk ezen a csodálatos égitesten. Központi csillagunkban, a Napban a hidrogén-hélium fúzió még minimum 5 milliárd évig szolgáltatja az energiát. Szóval van még időnk…

Hogy aztán mi lesz?

József Attila 1937-ben Március című versében megírta a lehetséges jövőt. Az Ő soraival zárom gondolataimat:

 

„Mert mi teremtünk szép, okos lányt

és bátor, értelmes fiút,

ki őriz belőlünk egy foszlányt,

mint nap fényéből a Tejút, -

és ha csak pislog már a Nap,

sarjaink bízóan csacsogva

jó gépen tovább szállanak

a művelhető csillagokba”

 

SGy

 

2021.04.22.

« vissza