Székelyföldön jártunk

A Határtalanul! Program keretében

A Soproni Széchenyi István Gimnázium részt vett a Határtalanul! Programban a HAT-18-02 pályázati kiírás keretein belül.

 

A program során a következő programelemeket valósítottuk meg:

2019. április 3.: Határtalanul! előkészítő óra a résztvevő magyarországi diákonak

2019. április 8-13.: Első utazás - a sepsiszentgyörgyi diákok látogatása Sopronba

2019. május 4-9.: Második utazás - a soproni diákok látogatása Székelyföldre

2019. május 15.: Határtalanul! értékelő óra a résztvevő magyarországi diákoknak

2019. május folyamán: A résztvevő magyarországi diákok osztályfőnöki órákon számoltak be az utazások eredményeiről

2019. június 4.: A Nemzeti Összetartozás Napján fotókiállítást rendeztünk utunkról a Díszteremben.

 

Videós élménybeszámoló (1. termék) megtekinthető ITT.

Fotós élménybeszámoló megtekinthető ITT.

Fotós-szöveges összeállítás (2. termék) megtekinthető ITT.

 

Diákunk írása a széchenyisták erdélyi utazásáról:

Az iskolánk és a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum közötti partnerkapcsolat a Határtalanul! Program keretein belül ebben a tanévben jött létre. Mindkét iskolából 40 szerencsés diák vehetett részt ebben a programban.
Először a székely iskola tanulói jöttek hozzánk 2019. április 8-án, és ismerték meg Sopront és környékét. Az első napon városunk nevezetességeit mutattuk be nekik, például a belvárost és a koronázási helyszíneket. Örömmel tapasztaltuk, hogy érdeklődve várják, hogy mit fogunk mondani a különböző helyszíneken. Első este ismerkedős programmal, ahol vicces csapatjátékokkal próbáltuk lerövidíteni a köztünk akkor még meglevő távolságot. Nagyon sokat nevettünk, és azt hiszem, a nap végére már teljesen felszabadultak lettünk. A legvégén mindenki bemutathatta, miben kiemelkedő, vagy mit szeret csinálni szabadidejében. Volt, aki verset szavalt, volt, aki énekelt, és voltak, akik táncoltak. Hálásak lehetünk ezekért az őszinte pillanatokért. Az erdélyi diákok a következő napokban megismerték Nagycenk Széchenyi-emlékeit, voltak Fertőrákoson és a Páneurópai Pikniknél, illetve megnézték Fertődön az Esterházy-kastélyt is. Az utolsó este pedig mi diákok magunknak szerveztünk egy közös programot, hogy el tudjunk egymástól búcsúzni. Ekkor már nagyon vártuk, hogy májusban végre mi is mehessünk hozzájuk.
Május 4-én el is érkezett ez a nap. Úgy gondoltuk, hogy fel vagyunk készülve az útra. Hát nem voltunk. Az első pár óra hamar elrepült, de később egyre lassabban telt az idő. Közben Nagyváradon megnéztük a római katolikus székesegyházat. A nap végére nagyon hosszú út volt mögöttünk, mire első szállásunkra értünk. Ez Sztánán volt, ami egy nagyon barátságos és a nagyobb városoktól távoli kis falu. Másnap indultunk tovább a végső úticélunk felé. Utunk során megálltunk Kolozsváron, ahol megtekintettük Mátyás király szobrát és szülőházát, és egy kis szabadprogrammal egybekötve megismertük a várost. Ezután Tordán, a sóbányában tudtunk meg sok érdekes dolgot a sóbányászatról. Székelyudvarhelyen pedig a szoborparkban sétáltunk egyet. Amikor nagy örömünkre végre megérkeztünk a szállásunkra, rájöttünk, hogy megérte a fárasztó utazás. Egy hosszú szerpentinen kanyarogtunk fel a hegyre a busszal, ami azért valljuk be nem egy megszokott dolog nálunk. A hotelünk egy erdő közepén volt, mindentől távol, nagyon hangulatosnak találtuk. A következő nap nagyobb utazás nem volt, ekkor találkoztunk a Mikes Kelemen Elméleti Líceum tanulóival. Egy nagyon kedves dallal köszöntöttek bennünket. Bemutatták nekünk az iskolájukat, illetve a közelükben fekvő települések nevezetességeit. Ezután Zágont látogattuk meg, ahol Mikes Kelemen született. Kedden volt a nagy kirándulós nap, és persze mikor esett a hó? Hát aznap. Nagyon élveztem ezt a napot, hiszen számunkra különleges, hogy május van, és esik a hó. Hóesésben pedig még gyönyörűbb a Szent Anna-tó. Tanáraink egy váltóversenyt szerveztek nekünk, hogy picit felmelegedjünk a nagy hidegben. Ezután egy hangulatos séta mellett megnéztük a Mohos-tőzeglápot, majd felmentünk a gyógyhatású Torjai Büdös-barlangba. A havazás közben nem hagyott alább, sőt, itt még egy hógolyó is repült! A napot pedig a Csernátoni falumúzeumban fejeztük be, ahol egy nagyon kedves bácsika döbbentett rá minket az élet örömeire, és csalt mosolyt az arcunkra kedves mondanivalójával. Az utolsó előtti napon, egy múzeumlátogatás és városnézés után búcsúztunk el a barátainktól és Sepsiszentgyörgytől. Az utolsó éjszakánk megint Sztánán volt, ahol egy közös focival zártuk le a hetünket. Másnap reggel 6-kor kaptuk a reggelit, amit egy szép napfelkelte mellett fogyaszthattunk el. Utána indultunk haza, és késő délután már itthon is voltunk Sopronban.
Programunk lezárásaképpen egy prezentációt mutattunk be, és egy kisfilmet vetítettünk le az utazásról. Hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk benne, köszönjük szépen tanárainknak, akiktől egy emléklapot kaptunk, ezzel az idézettel: „… ezen véghatárainkon fekvő legérdekesebb terület, a szép Székelyföld az, mely legkevésbé van ismerve, melyről önmagunk is legkevesebbet tudunk.” 
Kocsis Lili (10.D)

 

 

2019.07.16.

« vissza