A soproni tűzoltók megkoszorúzták Rösch Frigyes iskolánkban lévő emléktábláját

De ki is volt Rösch Frigyes?

Rösch Frigyes Németországban született 1832-ben. Magyarországon ez idő tájt indul – a Széchenyi István nevével is fémjelzett – reformkor. A nagy változásokból, alkotásokból a messze Németországban nevelkedő Rösch Frigyes persze semmit sem érzékelhetett. És mégis, annak, hogy együtt született a reformkorral, mintha kisugárzása lett volna egész életére. Hiszen Rösch Frigyes egy 19. század végi reformer. A közjó érdekében hasznossá tenni az egyéni életet: ez mozgatta a tanárként a soproni főreáliskolába – a mai Széchenyi-gimnázium elődjébe – kerülő Rösch Frigyest is.

Már 1863-ban ingyenes tornaiskolát nyitott városunkban az ifjúság számára. Abból kiindulva, hogy csak az edzett, jó tornász lehet jó tűzoltó, az egyesület magára vállalta a tűzoltás gondját is. Bár a helytartótanács akkoriban nem nézte jó szemmel az egyesületek működését, mégis a tornászgárda rögtön megkezdte a szakszerű testedzési és tornagyakorlatokat. Csak három év múlva, 1866-ban – az önkényuralom enyhülésével – alakulhatott meg végre hivatalosan a Soproni Torna és Tűzoltó Egyesület, az első magyar tűzoltó szervezet. (A koszorúzás ennek a 150 éves jubileumnak a tiszteletére zajlott le.)

Fáradhatatlan, hatalmas munkabírással végigvitt tevékenység jellemzi Rösch Frigyes 44 évig tartó tűzoltóparancsnokságát. Kiharcolja, hogy a Papréten hamarosan felépüljön hazánk első tornacsarnoka, megszervezi a színházi tűzőrségi szolgálatot, tűzoltó zenekart állít fel, szakmai szabályzatokat és könyvet ír, következetesen irányítja a gyakorlatozást, ezek segítésére felépítteti a mászótornyot. 1870-ben előkészíti az Országos Tűzoltó Szövetség megalakulását, majd a Vármegyei Tűzoltó Szö­vetséget is létrehozza, részt vesz a tűzoltó segélypénztárt megalapításában.

S mindezek mellett persze tanít is. Rá jellemzően: polihisztorként. Az 1868-ban megalakuló főreáliskola 9 fős tantestületében az első tanévben természetrajzot, vegytant, szabadkézi rajzot, testgyakorlatot oktat. Rá egy évre már mindemellett a mértan, a mértani rajz, a számtan, a könyvvitel és a francia nyelv tanítása is feladatai közé tartozik. A harmadik tanévtől már szépírásra is ő oktat.

Csak tanárként vonult nyugdíjba 1884-ben. Közéleti munkáját továbbra is fáradhatatlanul végezte. Elősegíti a városi mentőszolgálat megszervezését azzal, hogy tűzoltói – 1894-től – mentőszolgálati feladatokat is ellátnak.

Bámulatos, hogy 91 éves korában bekövetkezett haláláig mi mindenre volt ideje. Városi képviselő, evangélikus presbiter, a magán-ápolda igazgatója, a Népkonyha-egyesület jegyzője, a Bortermelők szövetkezetének aligazgatója volt. Aktívan részt vett a Szépítő egyesület, a Kaszinó egyesület és a Lőver-bizottság munkájában.

Sopron város díszpolgárává választották, emlékül róla nevezték el szeretett városa tűzoltólaktanyáját, de két rangos állami kitüntetésben is részesítették: a koronás aranyérdemkeresztet és a Ferenc Jó­zsef rend lovagkeresztjét vehette át.

1923. augusztus 10-én a Szepes megyei Merény községben hunyt el.

Sz. M.

A fényképeket Acsádi Bálint és Kelemen Kristóf 11.B osztályos tanulók készítették.

 

2016.09.20.

« vissza