A ballagási ünnepségnek különleges, csodálatos és festői helyszínt adott a nagycenki Széchenyi-kastély parkja. A ballagás lehetőséget teremtett a gimnázium hagyomány-rítus építésének (fogadalomtétel, „elköteleződés” a bejövő diákoknak a nagycenki Mauzóleumban, és ballagás, „elengedés” a Széchenyi-kastélyban) és erősítette a Széchenyi-kultuszt.
A rendezvényen ünnepi beszédett mondott Czobor László, az iskola öregdiákja és nyugdíjas pedagógusa, aki az iskolában tanárként és diákként eltöltött 46 éve tükrében fogalmazta meg a gondolatait.
" ... Mit is tanultunk mi, széchenyista diákok a Gróf Úrtól?
Hazaszeretetet, optimizmust, tettrekészséget, aktivitást, racionális gyakorlatiasságot, bátorságot, felelősségvállalást, bölcs megfontolást, állhatatosságot, önismeretet, igazságszeretetet, mélységes humánumot, szerénységet és közösségben gondolkodást.
És végül két olyan erényt, mely az én pedagóguspályám ars poetikájává vált. Az egyik a hivatás és családszeretet, a másik pedig életcélként a boldogság elérése – munkával. Ahogy Goethe Faustja, úgy Széchenyi is többször megfogalmazza:
„A munka mind az egyes embernek, mind a népnek legfőbb, tán egyedüli kincse…Csak az erős szabad, és így csak erős boldog… Haladás nélkül nem lehetünk boldogok…A boldogságot csak mi magunk szerezhetjük meg – munkával.
Kedves Ballagó Diákok!
Négy, öt illetve hat évvel ezelőtt itt, Nagycenken a Széchenyi mauzóleum előtt tettetek esküt arra, hogy Széchenyi nemes eszméihez méltóan fogtok élni, s most, ennyi idő elteltével tudásban és erkölcsiekben gazdagodva, a genius loci szellemében itt, a felújított Széchenyi-kastély gyönyörű parkjában hagyjátok el ifjúi életetek egy jelentős mérföldkövét. Szívből kívánom, hogy a „kisded makkbul termő tölgyfá”-vá váljatok. Terveitek, álmaitok megvalósuljanak, reális vagy akár merész céljaitokat elérjétek. Ehhez kívánok jó egészséget, és Széchenyi sokszor visszatérő szavaival: erőt, bátorságot, kitartást és állhatatosságot."
