Mély fájdalommal tudatjuk, hogy egykori kollégánk, Takács Gábor, iskolánk tanára 1963 és 1975 között, 87 éves korában elhunyt. A következőkben a család megemlékező gondolatait közöljük a Tanár Úrról.
TAKÁCS (GYÖRGY) GÁBOR
(1938–2025)
a soproni Széchenyi István Gimnázium tanára 1938. november 19-én született Szombathelyen.
Gyermek- és fiatalkorában Répceszemerén és Mosonmagyaróváron élt. 1957-ben a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel. Különösen a magyar érettségije volt kiemelkedő, amire az érettségi bizottság elnöke, Földi Lőrincz, a soproni Széchenyi István Gimnázium akkori igazgatója is felfigyelt. Ennek hangot is adott: az egyetem elvégzése után felajánlott egy tanári állást Gábornak a soproni gimnáziumban.
1957-ben az ELTE magyar–angol szakára jelentkezett, de akkor – nemesi származására hivatkozva – felvételi kérelmét elutasították. A következő évben azonban magyar–orosz szakra felvették.
Az egyetem elvégzése után – eleget téve Földi Lőrinc meghívásának – jelentkezett a soproni Széchenyi István Gimnázium tanárának. 1963 őszétől magyar nyelv és irodalmat, orosz nyelvet és éneket tanított itt.
1975-től – Koch Gyula hívásának eleget téve – nyugdíjazásáig a Soproni Egyetem Idegennyelvi lektorátusán folytatta pályafutását.
Magyar és német nyeltankönyvei, helyesírási gyűjteményei több kiadást is megértek, és egyaránt népszerűek a nyelvtanulók és -oktatók körében.
Életét végigkísérte a zene szeretete. Gimnazistaként kántorkodott, az egyetemi évek alatt nagybőgősként tagja volt a Baross Gábor által 1957-ben alapított ELTE Koncertzenekarnak. Évekig énekelt a soproni Liszt Ferenc Pedagógus Énekkarban. Sopronba kerülésétől aktív tagja volt a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekarnak, de rendszeres kisegítője volt a Győri és a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarnak is. Emellett változatos formációkban, különböző stílusokban játszott zongoristaként, nagybőgősként.
