(iskolánkban 1876−1911-ig)
Ő is hosszú időt, 35 évet töltött intézményünkben. A Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem földrajz-történelem szakának elvégzése után, 1876-ban került iskolánkba. Hamarosan azonban be kellett vonulnia katonának. Így részt vett 1878-ban Bosznia okkupációjában. Csak ezután az „élő történelem” átélése után folytathatta történelemtanári munkáját, amelyet nagy tudásvágy és a tanulók szeretete vezérelt. Élvezetesen tartott órái révén népszerűségnek örvendett. Lelkes híve volt régiónk nagy szülöttjének, Széchenyi Istvánnak. A millenniumi emlékkönyvben az ő tollából jelent meg a Széchenyi István élete és jellemrajza című tanulmány.
Régészeti kutatásai által is híressé vált a városban. Ezek közül kiemelkedett a Várhelyen levő kora vaskori kelta földvár feltárása. A földvár leletei a Soproni Múzeum értékes részét képezik.
Nagyobb "Burgstall”volt még Feketevárosban (Purbach), és Kismartonban (Eisenstadt). Mindkét helyen ő vezette az ásatás munkálatait. Az utóbbiért Ferdinánd főherceg briliáns tűvel ajándékozta meg.161 Feltérképezte egész Sopron vármegye kelta emlékeit. A nagy munkában Mohl Adolf plébános is a segítségére volt.162
Bella Lajos vezetésével jött létre a Soproni Régészeti Társulat, és szerepe volt a Soproni Városi Múzeum megalakításában is. Több egyesületnek és irodalmi valamint művészi körnek volt még a tagja.163 Számos publikációja jelent meg magyar és német nyelven, így levelező tagja lett a MTA-nak. A nagyhírű tanár, Lauringer Ernő jellemzése szerint, markáns egyéniség, víg cimbora és lovagias ellenfél volt. 1910-ben ő képviselte Sopron tanár társadalmát egy fővárosi konferencián. Az előadott sérelmekre nem kapott megfelelő válasz a kultuszminisztertől, ezért városunk országgyűlési képviselőjéhez, báró Solymosy Ödönhöz fordult, hogy szálljon síkra a tanárok érdekeiért.164 Egykori diákja dr. Vendl Aladár akadémikus pedig így emlékezett meg 1938-ban az akkor elhunyt Főreáliskolai tanáráról, a magyar tanárság nesztoráról: „Tehetséggel megáldott, kemény kötésű igazi magyar úr volt, aki középiskolai tanári tevékenységén kívül a régészetnek és Sopron városának élt.”165
Iskolánkbanegyedülálló régiségtárat hozott létre. 187 db agyag, bronz, vas és üvegtárgy, és 10 db oklevél volt benne, amelyből négy az 1526 előtti időből származott.166 (Ha hozzávesszük a 895 darabból álló földrajzi térkép-, és a 974 db-ból álló éremgyűjteményt, akkor iskolánk gyűjteménye kiemelkedőnek mondható.) 167
Egyik fia, Bella Jenő (1882−1914) az első világháborúban hősi halált halt.168 A Galiciában levő Kosarzow nevű falu mellett végrehajtott hadieseményért posztumusz harmadosztályú katonai érdemrendet kapott.169
Ez lett Bella tanár úr gyűjteményének legszomorúbb darabja!
160 A Soproni Önkéntes Tűzoltó Egyesület 60 évének története Sopron, 1926. 26. o.
161 A Magy. Kir. Áll. Főreálisk.1911/12. évi évkönyve. Lauringer Ernő méltatása
162 Mohl Adolf: Lövő története Győr, 1930. 2−3. o.
163 A Soproni Széchenyi István Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola jubileumi évkönyve 1976. 24. o.
164 Soproni Napló 1910. november 20. száma 5. o.
165 Földtani Közlöny 1938. 68. 1−2. sz. A magyarhoni Födtani Társulat közgyűlésének elnöki megnyitójában hangzottak el az idézett sorok
166 Iskolai évkönyv 1895/96. 79. o.
167 A gyűjtemény sorsáról annyit tudunk, hogy Lauringer Ernő igazgatósága alatt a múzeumhoz került.
168 Neve szerepelt a nagykapu alatt háborús emléktáblán, amely a második világháborúban Sopron bombázásakor megsemmisült.
169 Hegedűs Elemér ny. alezredes, helytörténet-kutató szíves közlése.
Tanár és tanítvány
Neves régész tanárunk ásatási munkái során úgy megszerettette tanítványával, dr. Hillebrand Jenővel a tudományágat, hogy ő is régész lett, a paleolit kori kutatások magyarországi úttörője, és később, amikor már országos hírnévvel bírt, maga mellé vette a Nemzeti Múzeumba egykori tanárát, akivel több könyvet és tanulmányt jelentettek meg, és közös ásatásokat is végeztek.170 A szakmában messze előre jutó egykori tanítvány olimpiai lángját falaink között gyújtotta meg sokoldalú tanára.
Bella Lajos szenvedélye később több volt tanítványunkban is fellobbant. dr. Nováki Gyula (1926−) 1945-ben érettségizett gimnáziumunkban. Az ELTE-n szerzett régész diplomát. Kutatási területét az őskori és középkori földvárak képezik. 1951-től a ’60-as évek közepéig dolgozott a Soproni Liszt Ferenc Múzeumban is. 2007-ben elsőként kapta meg a Scarbantia emlékérmet és hozzá Sopron megyei jogú város oklevelét.
Somogyi Péter 1982-ben szerzett az ELTE-n diplomát. Ős- és népvándorláskori régészettel foglalkozott. 1982-től 85-ig a MTA Régészeti Intézetének doktori ösztöndíjasa volt, de végül egy kedvezőbb bécsi állást választott, ahol számítástechnikával foglalkozik. Harmincnál több tanulmánya bizonyítja, hogy családja szavaival élve „papír-régészként” is tovább dolgozik. Fényes Gabriella (1974−), aki szintén az OKTV-n tűnt ki, ma a BTM Aquincumi Múzeumának régészeként végez kutatómunkát.
Mende Balázs Gusztáv (1971−) pedig a MTA Régészeti Intézetének régész, paleo-antropológusaként öregbíti a tudomány területén iskolánk hírnevét.
170 S.Sz. 1955. IX. évf. 1−2. sz. Nováki Gyula: Hillebrand Jenő (1884−1950)
Az életút összefoglalása dr. Baranyai Lenke: Az utolsó nárciszok, Sopron 2014 című könyvéből származik. (A szerző engedélyével)
