Ez a folyamatos gyarapodás olajozottan viszi át az intézményt a 19. századból a 20. századba. Ha most vizsgálódásomat nem az épület történetére irányítanám, és nem félnék egy hosszabb kitérőt megtenni, bizony szívesen ecsetelgetném, hogy a soproni főreál az ország egyik legjobb oktatási intézménye a századforduló környékén. Tudós tanári karának és éles eszű, sokszor jó kézügyességgel is rendelkező (lásd a magas színvonalú rajzoktatást!) diákjainak köszönhetően országos és nemzetközi sikereket tudhat magáénak az iskola. S ennek háttereként ott áll a zavartalan működést lehetővé tevő, egyre felszereltebb iskolaépület.
Ezt azért kívánom most hangsúlyozni, hogy még érzékletesebbé tegyem azt a – stílusosan – bombaként berobbanó változást, amit a háború hoz magával.
Az épület alsó két szintjét rögtön a háború kitörésekor katonai célokra lefoglalják. Gondoljunk bele, a tanítás csak a második emeletre szorul, a lenti termekben egy hónapig népfelkelők állomásoznak, majd utánuk hadikórház költözik be. Egyre több beteg, sebesült katona…, járványveszély…, a bevonulások miatt a tanári létszám is megcsappan…
Hinnénk, bekövetkezik az iskola teljes szétzilálódása…
Annyira lehetetlenné válnak az oktatási körülmények, hogy szinte megmagyarázhatatlannak tűnik az az épülethez való ragaszkodás, amely a most következő háborús krónikákban lépten-nyomon megnyilvánul.
A háború hatását éreztük intézeti ifjúságunk elhelyezésében is. Intézeti épületünk augusztus hó 1 óta népfelkelők számára, majd pedig szeptember hó 1-től kezdve tartalékkórház céljaira lévén lefoglalva (…) a rendes előadások számára kezdetben a szent Benedek-rendi kath. főgimnázium épületének igénybevétele látszott legalkalmasabbnak, hol intézeti ifjúságunk, bár a délutáni órákban, de legalább egy helyen, együttesen, nyerte volna oktatását. Minthogy azonban ezen elhelyezés is több szempontból sok nehézséget látszott hárítani működésünk elé, minden rendelkezésünkre álló eszközzel oda törekedtünk, hogy saját épületünk legalább egy részében, annak második emeletén, taníthassunk. Dr. Fogarassy Viktor cs. és kir. főtörzsorvos úr lekötelező szívessége és intézetünk iránti nagy jóakarata folytán óhajunk meg is valósult…
(A katolikus elemivel való együttélés idején legalább az épületnek két szintjét tudhatta magáénak a reáliskola. Elképzelhetjük, mit jelenthetett most az – ráadásul megnövekedett tanulólétszám mellett –, hogy mindössze a második emeletre szorult az intézmény!)
…Minthogy intézeti épületünk II. emeletén 9 osztálynak egyszerre való elhelyezésére kellő számú helyiség nem állott rendelkezésünkre, három osztály tanítását délutánra kellett áttennünk. Hogy a tantermek szellőztetésére és tisztítására a délelőtti és délutáni tanítás közti szünetben kellő idő juthasson, főigazgatói engedéllyel csak 45 perces órákat tartottunk…
(Aztán majdnem bekövetkezik a legrosszabb, az épület teljes elhagyása):
…Február hó folyamán intézetünknek már-már zavartalanul folyó működését komoly veszedelem fenyegette; újból le akarták foglalni intézeti épületünk II. emeletét. E terv megakadályozására az igazgatóság minden lehetőt elkövetett. Dr. Baán Endre vármegyei főispán úr, valamint Dr. Fogarassy Viktor cs. és kir. főtörzsorvos úr Ő Méltóságai részéről az igazgatóság fáradozása nagy jóakarattal találkozván, a veszedelem elmúlt és intézetünk nyugodtan folytathatta működését a tanév befejezéséig.
A bevonult tanerők hiányát ellensúlyozandó az intézetünkben évek óta fennálló három párhuzamos osztály közül kettőt megszüntettünk (…) a rendkívüli tárgyak tanítása – az egészségtan kivételével – valamint a különféle körök működése és a tornatanítás is az egész éven át szünetelt. Ugyancsak nem tartattak meg a tanév folyamán az iskolai ünnepélyek sem, minthogy az egész ifjúság együttes befogadására alkalmas helyiség nem állott rendelkezésünkre…
(Felvetődik a kérdés, ha a szűk térre bezsúfolódott iskola ilyen mértékben volt kénytelen redukálni a feladatait, akkor miért ragaszkodott annyira az épületben maradáshoz? A következő bekezdés mintha erre válaszolna):
…Ha elgondoljuk, hogy mennyi nehézség háramlott volna intézetünkre, ha ifjúságunk 2-3, egymástól távol fekvő, helyen lett volna elhelyezve és hogy az oktatás és nevelés mennyire szenvedett volna azáltal, megnyugszunk sorsunkban és igaz hálával vagyunk az intéző körök iránt, hogy jóindulatuk folytán szűkösen bár, de mégis csak saját otthonunkban tölthettük az egész tanévet. Fogadják ezért e helyen is ismét hálás köszönetünket!...
(„De mégis csak saját otthonunkban tölthettük az egész tanévet”– egy vallomás sűrűsödik e mondatban… A nyári tanítási szünetre azonban a második emeletet is katonai célra foglalják le. Emiatt még naivabbnak hat a szöveg utolsó mondatában megfogalmazott vágy):
…Az iskolai év befejeztével intézeti épületünk II. emeleti része ismét lefoglaltatott.
Vajha a következő tanévben újból rendelkezésünkre állhatnának összes helyiségeink! (1914/15)
Ugyanebbe az évkönyvbe az iskolaorvos is olyan jelentést ír, amely jól jellemzi ezt az időszakot:
A soproni állami főreáliskolában az egészségi állapot az 1914/15. iskolai évben – egy halálesettől eltekintve – megnyugtatónak volt mondható, jóllehet az intézeti épület nagy része, nevezetesen földszintje és I. emelete tartalékkórház céljaira volt lefoglalva. Kellő gondoskodás történt az iránt, hogy az egész épületben tisztaság és rend uralkodjék és hogy a tanulók a kórházbeliekkel, bár fertőző betegség a katonák között nem fordult elő, ne érintkezhessenek. (…) A tantermek és illemhelyek szigorú tisztántartására, valamint szellőztetésére és egyéb higienikus követelményekre nagy gond fordíttatott. (…) Szükségesnek tartom végre hangsúlyozni, hogy a torna és játéknak ez évben való elmaradása a tanulók fejlődésére valamilyes hátránnyal volt. (1914/15)
A következő tanév kezdetére – mire a levelek lehullottak, de katonáink mégse tértek vissza – természetesen nyilvánvalóvá vált, hogy csak hiú ábránd volt az iskolaépület visszaszerzésében reménykedni. Bár a második háborús tanév utolsó két hónapjában átmenetileg katonamentes lesz az intézmény, de a hadikórház hamarosan visszaköltözik.
Az 1915/16-os értesítő még az előző évinél is pontosabban festi le az intézmény helyzetét:
Intézetünk 1914/15. értesítőjében a tanév háborús vonatkozásairól szóló megemlékezésünket azzal az őszinte óhajjal zártuk le, hogy vajha az 1915/16. tanévben újból rendelkezésünkre állhatnának összes helyiségeink. Óhajunk – sajnos – nem valósult meg. Nem valósult meg sem szűkebb, sem tágabb értelmében véve; intézetünknek a múlt tanévben lefoglalt helyiségeit a katonaság az 1915/1916. tanévben is használta, a háború pedig nemhogy megszűnt volna, hanem még nagyobb arányokat öltött az eddigieknél.
Hogy az immár két év óta dúló háborúnak iskolai életünkre gyakorolt hatását a középiskolák háborús korszakának krónikása részére röviden összefoglalva megörökítsük, adatainkban az 1914/1915. tanévre is kiterjeszkedve, a következőkről számolunk be:
Intézeti épületünk földszinti és I. emeleti helyiségei – az igazgatói iroda, a vegytani szertár, valamint a tanári- és ifjúsági-könyvtár helyiségeinek kivételével – 1914. évi augusztus hó 1-én foglaltattak le a katonaság részére. Ezen időtől kezdve 1914. évi szeptember 1-ig magyar népfelkelők helyezkedtek el intézeti épületünk lefoglalt részeiben; 1914 szeptember hó 1-től kezdve pedig 1916. évi január hó 26-áig, tehát csaknem 17 hónapon keresztül, a cs. és kir. tartalékkórház használta helyiségeinket, 1916. évi január hó 26. óta a cs. és kir. 11. Landwehrgyalogezred pótzászlóaljának II. pótszázada bírta említett helyiségeinket 1916. évi április hó 12-ig. Azóta ismét teljes birtokában voltunk intézeti épületünknek 1916. évi június hó 24-ig, amikor az újból lefoglaltatott segédkórház céljaira. (…) A Landwehrgyalogezred a beszállásolt legénység könnyebb és gyorsabb élelmezhetésére intézetünk udvarán felállíttatott egy ideiglenes faépítményt, mely konyhául szolgált, a tornacsarnok melletti öltözőszoba pedig fürdőszobának rendeztetett be a kórház által…
(Úgy tűnik, a hadsereg is értett az „átidomításhoz”.)
…A világítás, fűtés és vízfogyasztás címen felmerülő kiadások fedezésének kérdése kölcsönös megegyezés alapján mindjárt kezdetben rendeztetett, úgy hogy e tekintetben a katonaság miatt intézetünknek soha sem voltak külön kiadásai.
Az intézeti épület földszinti és I. emeleti helyiségeinek lefoglalása következtében intézeti ifjúságunk mindkét tanévben a II. emeletre szorult. (…) Az összes osztályok elhelyezhetésére mindkét tanévben igénybe kellett vennünk illetőleg be kellett rendeznünk állandó osztálytermekké a fizikai és biológiai előadótermet valamint a szabadkézi rajztermet, sőt utóbb, 1915/1916-ban, hogy csupán délelőtti tanítás lehessen, a volt igazgatói lakás konyháját is…
(Az lett volna meglepetés, ha az iskola kimarad az átidomítási műveletekből…)
…A tanítás normális menetére vonatkozó változásokat illetőleg felemlítjük, hogy az 1914/15. tanévben a viszonyok kényszerítő hatása alatt csak 45'-es órákat tartottunk és a 10'nyi szünetet 5'nyire redukáltuk, hogy egyrészt a délelőtti és délutáni tanítás között kellő idő maradjon a tantermek tisztogatására és szellőztetésére, másrészt azonban a délutáni tanítás túlságosan bele ne nyúljék az esti órákba. Tantárgyi óraredukciók nem voltak egyik évben sem, ellenben elmaradt egyes tárgyak tanítása. Így például szünetelt mindkét tanévben a torna, ének és céllövészet tanítása valamint szüneteltek a játékdélutánok, a biológiai és fizikai gyakorlatok és elmaradt (csak az 1914/15. tanévben) a gyorsírástanítás és a vegytani gyakorlatok megtartása is. Szünetelt továbbá mindkét évben a „Berzsenyi” önképző kör működése. A tornatanítás és játékdélutánok elmaradásából származó hátrányok ellensúlyozására szolgáltak az 1915/1916. tanévben az alsó öt osztály számára miniszterileg elrendelt és osztályonként kéthetenként megtartott kirándu1ások, továbbá a VI-VIII. oszt. tanulók számára kísérletképpen elrendelt és első ízben bevezetett katonai gyakorlatok…
(Fontosnak vélem, hogy ebben az értesítőben gondolatilag megismétlődik az előző év végén megfogalmazott vallomás):
Ha éreztük is a szűkös elhelyezkedésből, az intézeti udvar nélkülözéséből, az osztályok túlzsúfoltságából, az előadó kísérleti termeknek osztálytermekké való átalakításából és állandó használatából eredt hátrányokat és nehézségeket, sorsunkat megnyugvással és azzal a vigasztaló tudattal viseltük el, hogy helyzetünk – más iskolákéhoz viszonyítva – még csak tűrhető, amennyiben saját épületünkben és egy helyen teljesíthetjük feladatunkat. (1915/16)
A következő évi kiadvány azzal is bizonyítja, mennyire fontos a „saját épület”, hogy szinte szó szerint bekerül oda is ez a néhány mondat. Ugyanakkor kiderül az is, hogy az intézmény – valószínűleg folyamatosan – nagy küzdelmet folytatott termei visszaszerzéséért. Az 1916/17-es tanévben ez részsikert hozott:
Az intézeti épületet illetőleg a mult évhez képest az 1916/l7. tanévben annyiban állott be változás, amennyiben a katonaság által kórház céljaira lefoglalt helyiségeinkből – bár nagy küzdelmek árán – ez évben sikerült az 1. emeleten, az igazgatói iroda és a tanári könyvtár között levő 2 tantermet visszaszereznünk, minek következtében kellő helyet adhattunk az e tanévben újból megnyíló egyik párhuzamos osztálynak és vissza tudtuk adni a már két éven át tantermül szolgáló szabadkézi rajztermet eredeti rendeltetésének. Hogy ez utóbbi körülmény mit jelentett iskolánknak, a tanítással foglalkozó ember előtt bővebben magyarázni szükségtelen. (1916/17)
Háborús krónikánk végén álljanak itt megint egy iskolaorvosi jelentés tárgyszerűnek szánt mondatai. A szűkre szabott szavak a nyomasztó évek utáni felszabadultság érzetéről is árulkodnak:
A soproni állami főreáliskola egészségi állapota az 1917/1918. iskolaévben megnyugtatónak volt mondható. Az intézet épületében lévő tartalékkórház feloszlott és így annak a tehetősége, hogy a tanulók bárminő betegséggel fertőződjenek, kizáratott.
A tantermek felszabadultak és ennek következtében megszűnt a tanulók túlzsúfoltsága is és így a tanulók egészséges jó levegőjű és tágas helyhez jutottak.
Az intézetben egész éven át nagy gond fordíttatott a tantermek és az illemhelyek szigorú tisztántartására, valamint szellőztetésére és a szükséges egyéb hygiénikus követelményekre. (…)
Szükségesnek tartom azonban hangsúlyozni, hogy felette kívánatos volna a háborús évek alatt elmaradt torna-tanításnak és játéknak újból való felvétele, mert ezek hiánya a tanulók testi fejlődésére mégis hátránnyal van.
Sopron, 1918. június hó 15-én.
Dr. Szilvási Gyula,
Isk. orvos, az egészségtan tanára
(1917/18)