Megindul hát az újabb átidomításokat célzó, izgatott tervezgetés, amelyet különösen felfűt az, hogy a város vezetésének kegyes akarata az álmok megvalósításához szükséges pénz mellé egyszerre a leendő tornacsarnok épületét is odarendeli:
Végre elértük azon szerencsés állapotot, hogy épületünk teljesen rendelkezésünkre áll; azon veszély, mely Damocles kardjaként fejünk fölött oly soká lebegett, hogy u.i. a kereskedelmi iskolának kell majdan helyt szorítanunk, úgy látszik elmult, amennyiben az már más lakásról gondoskodott. Sz. kir. Soprony városa engedélyezte ugyan az épület átidomítására szükséges összeget, de megfelel-e majd a körülményeknek, a vall. közokt. m. kir. miniszter ur ítéletétől függ; kívánatos azonban, hogy mielőbb rendbe jöjjön minden, különben attól tartok a jobb időszak elmulik és mi a helyiségek daczára nyomorogni fogunk tovább is; minden azon gyorsaságtól függ, melylyel Soprony városa a munkálatokat végezheti. Más nagy munka is áll még előttünk u.i. a vízvezeték behozatala, pedig ez is igen fontos és el nem odázható kérdés, melynek valósításához a költségvetésnek a miniszter által való helybenhagyása még szükséges.
A helyiségek rendbe hozatala után a tornaterem olyképen alakítandó át és szerelendő fel, hogy az úgy tulajdonképeni rendeltetésének, mint díszteremnek is megfelelhessen. (1891/92)
S bár e sorokban ott bujkál a félelem attól, hogy e „jobb időszak elmulik”, de a szerencsés konstelláció nem változik. A következő tanévben megindulnak a nagy munkálatok, hogy aztán 1893. szeptember elsejével már egy, valóban kényelmesebb körülmények között lezajló oktatási év vehesse kezdetét. A Liszt Ferenc utcai oldal megépülése után ez volt a második nagyobb arányú beavatkozás az épület tereibe. Az 1937-es födémleszakadást követő átalakításig az értesítők egyhangúlag úgy könyvelik el ezt az építkezést, mint amellyel véglegesen kialakult az iskolaépület „mai” formája.
Lauringer Ernő igazgató úr például az 1925/26-os értesítőben ezt jegyzi le a 33 évvel azelőtti munkálatokról:
A város az állammal kötött szerződés értelmében ugyanakkor újabb átalakításokat (tornaterem, vízvezeték, chemiai laboratorium, gázberendezés, igazgatói lakás stb.) eszközölt 3700 frt. költséggel, amit az állam 9000 frt.-ra egészített ki. Az épület a mai alakjában 1893. szeptember 1-én készült el. (1925/26)
De most hadd idézzem azt az igazgatót, Salamin Leót, aki ezt a nagyarányú átalakítást véghez vitette, és izzadt homlokát törölvén a jól végzett munka örömével tekinthetett vissza a megtett útra:
Az 1893/94 tanév iskolánk felvirágzására nézve igen fontos korszak kezdetét jelzi. A főreáliskola végre annyi várakozás után megnyerte mindazokat, melyeket évek óta kérelmezett; az egész épület kezelési birtokunkba menvén át, első feladatnak tekintettem a szükséges módosítások rendszeres tervezetét elkészíteni és sz. kir. Sopron városának és a magas kormánynak bemutatni. A város a javaslathoz hozzájárulván az őt szerződésileg kötelező munkálatokat 3700 frtnyi az állam pénztárba szolgáltatandó összeggel váltotta meg; tekintettel azonban arra, hogy még sok más a várost nem terhelő költségek különös figyelembe veendők voltak, a magas kormány az összes átalakításokat és berendezéseket és pedig
- árnyékszék;
- díszterem és torna-helyiség, valamint annak felszerelése;
- chem. laboratorium szellőztetése;
- vízvezeték behozatala;
- gázberendezés
- igazgatói lakás
összesen vagy 9000 frt összegben vállalta magára; fogadja a nmlgu vallás közokt. m. kir. ministerium az iskolának köszönetét azért, hogy a költségtől vissza nem rettenve azt oly helyzetbe hozta, hogy ezzel benne mindent megtalálván, mi modern iskolában kell, bármely más iskolával versenyképessé tette. (…)
Végre is testté lőn, amit annyi időn által óhajtottunk, és teljesülésében majd-majd kételkedtünk. Az épület teljes átalakításával elkészült tornacsarnokunk is; nemcsak hogy arra való helyiségünk van, de a modern körülményekhez képest fel is van szerelve. Bockelberg Ernő szép, praktikus, a szükség minden követelményeinek megfelelő szerekkel látta el; még sok kívánni való maradt ugyan, de az első kiadásból, 820 frtból mindent beszerezni nem lehetett, és ha a nmlgu vall. közokt. m. kir. miniszt. a mint azt kilátásba is helyezte, még bizonyos állandó átalányt (300 frtot) engedélyez, bizton állíthatom, hogy csak kevés lesz azon szerek száma, melyek még szükségesek arra, hogy mindennel rendelkezzünk, mi által teljes lesz a gyűjtemény; ekkor 100 frtnyi átalány elegendő a csarnok fenntartására és esetlegesek pótlására. Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy külön dísztermünk ugyan nincsen, de a tornacsarnok berendezése olyan, hogy a szerek minden pillanatban félre állíttathatván, az iskolai ünnepélyek ebben való megtartása mindenkor fényesen sikerülhet. (1893/94)
Víz- és gázvezeték, a mellékhelyiségek felújítása, saját tornaterem… egyenként is nagy jelentőségű változások ezek. A felettük érzett örömöt semmi sem árnyékolja be. Illetve – még nem. De két év múlva már…
A milleniumi év értesítője nyolcvan év kiadványainak legvastagabbika, benne a már emlegetett, majd 270 oldalas Kárpáti Károly-féle iskolamonográfiával. A tanár úr ekkor már 22 éve tanít az iskolában, jól ismeri a főreált. Ide idézem papírra vetett „idegenvezetését”, amely a legvalósághűbb képet adja a századforduló előtti iskolaépületről:
Sopronnak belvárosában, az ódon kinézésű Templom-utczában fekszik az Állami Főreáliskola épülete. Kétemeletes sarokházat képez ott, hol a szűk Iskola-utcza nyílik a Templom-utczába. Hosszabbik szárnya. 18 ablakkal az Iskola-utczára néz, míg rövidebb főhomlokzata 11 ablakkal a Templom-utcza sorában áll; egy ablak jut az eltompított sarokra. Szemközt áll vele az Iskola-utczában a Casino-épület hátsó része, elvevén iskolánktól, különösen ennek földszintjétől, a világosság nagy részét. A főreáliskolának két bejárata van. A Templom-utczai homlokzat közepén nyílik a hatalmas kapu által zárható főbejárat; az Iskola-utczában van a keskenyebb mellékbejárat, amelyen a tanuló ifjuság jár ki és be. A kapu fölött jó magasan kicsiny tábla hirdeti, hogy itt van az »Áll. Főreáliskola.«
Egyébként, ha az épület külseje kissé tataroztatnék, világosabb, melegebb színnel festetnék be, – elég jó benyomást tenne, habár a homlokzat és a főszárny külső tagozása nem eléggé nyomatékos, minek következtében az épület kissé kaszárnyás kinézésű.
Az iskola előtt nincsen tér; az iskolán belül az udvar kicsiny, alig 650 négyzet-méter és ennek is egy része befásítva lévén, a tanuló ifjuság által, nem használható. De legnagyobb hátrányára van az épületnek egy levezetőcsatorna, mely a Templom-utczai részről rézsut húzódik el az udvar és épület alatt a Casino felé. Minthogy csak öntött vasrács zárja az udvarban levő nyílását, kellemetlen bűzével néha az egész épületet elárasztja. Ennek következtében a pincze is kicsiny, csak a főhomlokzati rész alatt van és ez elég száraz.
A hosszu szárnyépület közepéből, párhuzamosan a főhomlokzattal, húzódik az udvaron végig 30 méter hosszuságban a tornacsarnok előszobával és egy kis kamrával. Az udvar felől van 5 magas, de nem elég széles ablaka, az ezekkel szemközt levő falban 6 ilyen ablak nyílik a szomszédos r. kath. népiskola udvarára.
Az épületben magában az udvar felé néző oldalon, a homlokzat és a szárny hosszában, folyosó húzódik végig a földszinten és mind a két emeleten. E folyosóra mindig haragszunk. Ablak van rajta elég, de mind csak egyszeri táblás. Télen és szeles időben – ilyen pedig sok van nálunk – a léghuzat és a hideg nehéz feladattá teszi a folyosón való tartózkodást, illetve a felügyeletet. Szenvednek a tanulók, szenvednek a tanárok is.
De lépjünk be a főkapun.
A bejáratban balfelől csinos emléktábla hirdeti, hogy ő Felsége 1884. május havában legmagasabb látogatásával tüntette ki reáliskolánkat. Tovább haladva, jobbra és balra látjuk a folyosót. A jobb oldali folyosón van az emeletekre vezető főlépcső, ennek lábánál a pinczebejárat, azután szolga- és házmester-lakás.
A baloldali folyosón haladva, elébb az iskolaszolga szobájához, azután két tanteremhez érünk. Ezek utolsója sarokszoba 4 ablakkal; a kívül tompított sarok itt észre sem vehető, mert a szoba ezen felső része teljes félköralaku. Az ezen szoba felett fekvő termek szintén ilyen alakot kaptak, minek folytán mindenütt kis szöglet-kamra támadt, melyet a mellette levő helyiségekhez ajtóval kapcsoltak.
A folyosó itt jobbra fordul. Következik a tanári könyvtár két szobája, melyekben kevés a világosság; azután egy lépcső, melyen a tanulók járnak fel az emeletekre; ennek lábánál van a mellékbejárat. Tovább haladva a folyosón, balra benyitunk a vegytani helyiségbe, melynek nagyobb és 2 kisebb szoba áll rendelkezésére; a legnagyobb a tanterem, emelkedő padsorokkal és mineralogiai gyüjteménynyel; balra ettől van a tanár szobája és a készítmények tára, és jobbra a vegytani műhely. A folyosó végén van az ifjusági könyvtár, ebből ajtó nyílik az érem- és régiség-szertár szobájába.
Szemben a vegytani tanterem ajtajával van a folyosón még a tornacsarnokba vezető ajtó. Legelőször az öltözőnek használt előszobába jutunk, melytől balra van a kicsike nedves szerkamra; egyenesen szemben velünk van a nagy tornacsarnok, melynek földszinti niveau-ja 1 méterrel alacsonyabb a folyosóénál, az előszobából tehát néhány lépcsőn jutunk le a terembe. A terem maga nem elég magas, megvilágítására 10 oldalláng és 2 szép gáz-csillár szolgál, de az utóbbiakat használni nem lehet, mert a szergyakorlatok kivitelét akadályozzák. A tornacsarnok díszteremül is szolgál.
Ha a tornateremnek az udvarra vezető ajtaján átmegyünk az udvarra és onnan a főbejáratnál levő lépcsőn fel az első emeletre, akkor ott jobbra és balra az igazgató lakását találjuk. Jobb oldalon a konyha, fürdőszoba és két nagyobb lakószoba van, melyekből keskeny szobácska vezet a folyosó baloldali folytatásában elhelyezett 3 lakószobához. Itt a folyosó fallal van elválasztva az iskolához tartozó részétől; csak egy ajtó vezet az iskola hosszabb folyosójára, melyen keresztül menve, balra látjuk sarokszobát képező tanári termet. Ennek ajtaja előtt a folyosó jobbra fordul. Mindjárt elől van az igazgatósági iroda, ezután a tanulók által használt lépcsőfeljárat, emellett a nagy mértani rajzterem és sorban három egymásután következő tanterem.
Ha ujra felmegyünk a főlépcsőn a második emeletre, ott találjuk jobboldalt a természetrajzi tantermet a megfelelő szertárral, balra egy tantermet és az épület sarkáig elnyuló szabadkézi rajztermet. E rajzteremnek van hosszában öt, széltében egy ablaka.
Itt a folyosó jobbra fordul. Balra az első ajtó a természettani szertár két szobájához vezet. A tanulók által használt lépcsőfeljárat után következik a 4 ablakos nagy, majdnem túlságos nagy fizikai tanterem és ezután sorban még 3 tanterem.
A mellékszárny folyosóinak végén vannak mindenütt az árnyékszékek, melyek vízvezetékekkel és öblítő-készülékkel vannak ellátva, de nincsen szelelő kürtőjük. A vízvezeték különben az egész épületet látja el jó ivóvízzel, a rajztermekben a fizikai, vegytani helyiségekben és a tanári szobában külön kagylók vannak bevezetve.
Az igazgató elhatározta, hogy még az idén villamos órát helyez el az első emeleti folyosón a lépcsővel szemben, mely óra a minden tanterem ajtaja fölött elhelyezett villamos csengetyüket fogja megszólíttatni minden óra és a 10 percznyi szünet végén, ami véget fog vetni az eddig szokásban volt és a fületbántó csöngetésnek, harangozásnak. Ez utóbbi úgy is sok időt vett el az ezzel megbízott szolgától, akinek a megjelölt időt mindig meg kellett lesnie.
Házi telefon csak a fizikai tanteremből vezet a szomszédos fizikai szertárba, ez is inkább demonstráció czéljából helyeztetett oda.
Az esti világítást légszesz eszközli, a fűtésre vaskályhák szolgálnak. (1895/96)
Bár „életszagú” adalékként olvashattunk itt csatornabűzről, szellőzés nélküli árnyékszékekről, egészségre káros léghuzatról, megkockáztatom, ezek nem voltak egyedi jelenségek 19. század végi iskoláinkban. Velük szemben erősebb összbenyomásként jelenik meg egy jól bejáratott, működőképes iskolaépület képe. Ráadásul a boldog békeidők folyamatos, lépésenkénti fejlődést biztosítanak a továbbiakban is. Az 1896/97-es értesítő is jól tanúsítja ezt. (Külön felhívom a figyelmet az iskola-egészségügyi szempontból terveztetett bútorokra!)
A magas kormánynak 1895. évi 43,770. sz. a. kelt rendeletével utasította az igazgatót, hogy az iskolának új bútorokkal való felszerelése céljából részletes költségvetést terjesszen fel. Igazgató összeállítván a bútorzat-szükségletet, Faragó József tanár elkészítette hozzá a terveket, dr. Leszner Rezső iskolaorvos tanácsával hozzájárult, hogy a padok iskolaegészségügyi szempontból miként terveztessenek.
Ezután a m. Ministerium szerződésileg megbízta Kanizsa Gábor soproni asztalost a következő bútordaraboknak 2249 frt 80 krnyi összértékben való elkészítésével: l30 drb kétüléses pad, 24 drb kétüléses rajzasztal, 1 drb szószék, 6 drb szekrény, 100 drb szék, 3 drb állvány szereknek és 16 drb ruhafogas. Az itt felsorolt bútorok elkészültek és az igazgatóság által át is vétettek.
A nmélt. vallás- és közoktatásügyi m. kir. Ministerium 1896. november havában a tornaterem felszerelésének költségeire újból 200 frtot és az iskolaépületnek zászlóval és zászlótartó-rúddal való ellátására s a torna- és díszterem falazatának kijavíttatására összesen 112 frt 24 krt utalványozott.
A nmélt. Minister úrnak ezen bőkezűségéért intézetünk leghálásabb köszönetét rója le.
Sopron sz. kir. város 1895-ben 3 iskolatermet padlóztatott, 1897-ben pedig a tornacsarnok tetejét újra cserepeztette és a szünidő alatt ismét 2 iskolatermet fog padlóztatni. (1896/97)
